Korai magyar
nyelvű fototechnikai szakszövegek
Fehér Ipoly (1842 - 1909) „ A fényképészet" Vasárnapi
Újság, 1865. 10. sz. 113-114. p. 11. sz. 124-126
A fényképészet.
(Photographia).
Századunk méltán számithatja
büszkeségei közé a fényképészet terén tett találmányait, annál
is inkább, minthogy egészen uj utat kellé e téren törnie, s a
pálya, mely a kitüzött czélhoz vezethetett, telve volt
áttörhetlennek látszó göröngyökkel ugy annyira, hogy csupán a
zászlóvivők ernyedetlen buzgalmának köszönhető azon szép és
hálás eredmény, melyet a közel mult nehány évtized
gyümölcsözött. — A kutató emberi ész fényes diadalát fönnen
hirdeti azon közelismerés és sok oldalú méltánylás, melyet a
fényképészet szebbnél szebb termékei a közönség minden
rétegében kivívtak. — Csak alig nehány évtizeddel ezelőtt
csupán tehetősbjeink valának képesek szeretteik, jó barátaik
avagy elhunyt jeles őseik arczképeit megszerezni, s maguknak
ezekből érdekes arczképgyüjteményt szerkeszteni: mig
napjainkban megtehetik ezt azok is, kik a szükségesen felül
fényüzési czikkekre csak jelentéktelen összeget fordithatnak;
sőt épen nem alaptalan azon remény, hogy nehány év mulva alig
fogunk szegényebb sorsú családot is találhatni, mely legalább
egy vagy két becses arczképet ne őrizne tiszteletteljesen ;
szóval a fényképészet napról napra nagyobb kiterjedésnek
örvend, s e tova terjedését elősegiti főleg azon körülmény,
hogy az ugyszolván a közérdekeltség, s ezzel kapcsolatban a
napi közbeszéd tárgyává lőn.
Nem lehet tehát érdektelen ezen annyira fölkarolt tárgyról
egyet mást közelebbről hallani. Lássuk mindenek előtt a
fényképészet elméletének kifejlődését, annak különféle
módosításait, s végre jelen állását.
I.
A sötét kamara (Camera obscura.)
Ha egy, — közönségesen gyujtó
— vagy nagyitóüvegnek (tudományos néven „kétszer domboru"-
nak) nevezett lencsét világos ablak felé tartunk, és a lencse
háta mögé valami fehér lapot p. o. kemény papirt tartván, ezt
a lencséhez majd közelebb, majd attól messzebb viszszük:
fogunk bizonyos távolságot találni, melyben a fehér
lapon az ablaknak élesen rajzolt képe tünik elő. E kép
még élénkebb lesz, ha a fehér hátfalnak azon részét, melyet a
kép elfoglal, valami fekete ernyővel elárnyékoljuk ; nagyságát
illetőleg pedig, az a lencse domborodásához képest nagyobbodik
vagy kieebbedik. Az igy nyert tünékeny képen valami szembeötlő
sajátságot veszünk észre megvan t. az egész forditva ; p. o.
az ablakban virágedény volt, azt a képen fönn látjuk, ugy hogy
a benne levö virág lefelé áll, a mi viszont az erededetiben
fönn van azt a képen lenn, nem különben a mi jobb felül
van, azt bal felül fogjuk látni, s viszont. Ezen megfordítás
okának magyarázata kissé hosszassá tenné jelen
ismertetésünket, azért elég legyen most a tényt csak
megemliteni, melynek
igaz voltáról az emlitett egyszerü kisérlet által kiki könnyen
meggyőződhetik. Igy tehát kaptunk egy képet, melyet minthogy a
fény (világosság) hoz létre, joggal nevezhetünk fényképnek, s
mely annál élénkebb és szebb leend, minél jobban elzárjuk az
oldalvilágitást. E végre készitettek a kutató természet
búvárok a fény behatása ellen teljesen megvédett kisebb vagy
nagyobb térméjü szekrényt, melynek egyik falába üveg-lencsét
illesztettek, ugy hogy az előtte levő tárgyak képeit a
szekrénynek átel lenes oldalfalára vesse, mely képeket,
hogy láthatókká tegyék, a fölfogó oldalt homályos uveg- ből
avagy viaszos papirbol készitettek, ezek t. i. nem átlátszók,
hanem csak áttetszők, s igy a képet fölfogják és
kivülről nézve láthatóvá teszik.Az igy elkészített szekrényt
sötét kamrának (camera obscura) nevezzük, melyet Porta nevü
természettudós talált fel
Nápolyban 1650-ben Porta készüléke kétségkivül még nagyon
tökéletlen volt, de azért magában foglalta az alap elméletét,
melyre az utókor czélszerü javitásait épitve, jelenleg már oly
tökélylyel készitett sötét kamrákat vagyunk képesek
fölmutatni, melyek mind tudományos, mind gyakorlati
igényeinket teljesen kielégitik. Egy ily ujabb szerkezetű
sötét kamra látható az ide mellékelt rajzon is.
Főalkatrészei: 1) A szekrény, mely a készítendő kép nagysága
és a leveendő tárgy távolsága szerint kisebb vagy nigyobb
termére vehető. Minél közelebb van u. i. a leveendő tárgy,
annál nagyobb leend a kép, s ezzel kapcsolatban a szekrény
beltérméje is, és viszont. A szekrény belseje, hogy minden
világosságtól megvédessék, feketére van festve. 2) A szekrény
hátulján van alkalmazva D. homályos üveglap, mely mint tudjuk,
a képet felfogja. D lapot ki is lehet venni keretestől, s
helyébe más keretet tolni, mely a világosság iránt érzékeny
lapot tartalmazza. Rajzunkban a szekrény egyik oldalfala
hiányozni látszik, mi azonban csak azért történt, hogy igy
mintegy beláthassunk a sötét kamra belsejébe. 3) Az
üveglencse, mely B rézcsőbe van foglalva; B cső a lencsével
együtt ismét C rézcsőben, mint valami tokhan d csavar
segélyével idestova mozgatható, oly módon, mint ezt a
távcsőveknél látjuk. A lencse ki- és betolhatása arra való,
hogy a leveendő tárgy képét D homályos üveglapon élesen
rajzolva kapjuk meg. Ha a képet D lapon csakugyan lehető
legélesebben megkaptam, akkor azt mondom, hogy a tárgy ,,be
van igazítva." Azon pont, vagy itt azon egész lap (D), melyben
a lencse az előtte levő tárgynak tiszta és éles képét adja,
neveztetik a lencse gyúpontjának (focus), mivel ha a lencsét a
napnak fordítjuk, akkor ez lesz azon bely, melyen képes a
lencse gyujtani. Ezen részekből áll a szoros ártelemben vett
sötét kamra, mely háromlábu állványon nyugszik, hogy ennek
segélyével a gépet bárhol szilárdul felállíthassuk. Az
emlitett alkatrészeken kivül szoktak még a fényképészeti
gépeken különféle mellékességek lenni, melyek azonban nagyobb
részt a kényelem és izlésteljes kiállitás körébe tartoznak,
azért ezek f ölemlitésével nem, is akarjuk az olvasó figyelmét
terhelni. Lássuk inkább a sötét kamra alkalmazását. Kezdetben
az egész készületnek használata abban állt, hogy a homályos
üvegre vetett arczvagy tájképet valami ügyes rajzoló, mint
másolatot papirra lerajzolá, vagy ha a homályos üveg helyett
finom papir alkalmaztatott, ugy az ezen látszó tünékeny képet
irón segélyével a papiron állandóvá tévé. Annyi haszna tehát
már volt a sötét kamrának, hogy az egy mintaképet adott, mely
után természetesen könynyebb volt a kivánt képet elkésziteni;
ámde a fáradság azért nem igen volt kisebb, azért is azon
kezdtek gondolkodni a természet-búvárok, vajjon nem lehetne-e
a tünékeny képet valami könnyebb módon állandóvá tenni ? S ime
a kutató emberi észnek végre is sikerült a fényt annyira
hatalmába ejteni, hogy annak segélyével képes a sötét kamrában
lerajzolt kép másolatát egész hűségében előállítani. E
találmány kétségkivül egyike a legelmésebbeknek, ámde a czél
kivitele körüli érdem nem kizárólag a fénytané (Optica), hanem
egyszersmind a vegytané, melylyel kölcsönös szövetségbe
kellett lépnie, hogy a fölvett eszmét valósithassa.
114. old.
II.
Elsö lépés a fényképészei terén.
Az első tapasztalati alapokra
fektetett kisérleteket e tárgyban Wedgewood és Davy hires
angol természettudósok tevék, kik az ezüst sóknak azon ismert
tulajdonát, melynélfogva a világosságnál megfeketülnek, arra
akarák fölhasználni, hogy igy a sötét kamra tünékeny képét
állandósítsák. Eme kisérlet mindenesetre igen helyes lépés
volt a kitüzött czél felé, azonban sajnos, hogy az emlitett
vegyészek itt is, mint minden kezdeményezésnél nehézségekre
bukkanván, a jól kezdett ut kiegyenlítésétől visszarettentek.
Áttevék ugyanis ily eljárás mellett a tünékeny képet ezüst só
oldatával itatott papirra, minthogy ott, hová a lencse világos
sugarakat vetett, p. o. az arczon, — az érzékenyitett papir
csakugyan megfeketült, mig ellenben ott, hová sötét p. o.
fekete ruháról jövő sugarak estek, a különben is fehér papir
változatlan maradt: igen, de az igy létrejött kép egész
ellentéte volt az eredetinek, minthogy a mi az eredetiben
fehér volt, az itt fekete lett, és viszont, azonfölül ezen
visszás kép is, melyet a fényképészetben nemlegesnek (negativ)
nevezünk, csak addig volt látható, mig sötétben maradt; a mint
azonban világosságra hozatott, a papir azon helyeken is
megfeketüit, melyek a sötét kamrában változatlanok, vagyis
fehérek maradtak; a világosságon tehát megfeketült az arcz is,
kéz is, és igy a világos és sötét helyek közti szinkülönbség
többé nem volt észrevehető, vagyis a kép ismét eltünt. E két
bal körülmény annyira lehangolá a nevezett két
természettudóst, hogy fölhagytak a reménynyel is, ily módon
valaha czélt érhetni. — Ezen időtől fogva az emlitett fontos
kérdés nyugodott, mig 183y-ben egyszerre azon hir kezdett
terjedni miszerint bizonyos Daguerre nevü franczia a föladatot
szerenesésen megfejtette. A dolog mibenléte tulajdonkép ez:
Daguerre, már 1824- ben kezdé a fényképészet körüli
tanulmányait; és e végre több rendű kisérletet is tőn.
1826-ban szövetkezett bizonyos Niepce nevü honfii ársavai, s
most már kölcsönösen tették kísérleteiket. 1833- ban meghalt
Niepce és igy az elkezdett mü bevégzése egyedül Daguerre
maradt, ki tanulmányainak eredményét 1839-ben a közönség
legnagyobb bámulatára csakugyan közzétette. A franczia kormány
ezen elmés találmányt jutalmazandó, Daguerrének 6000 frankot,
— nemkülönben az elhunyt Niepce iránti elismerését
nyilvánítandó, fiának 4000 frankot utalványozott.
Francziaország e nemes bőkezüsége által is eléggé
bebizonyitotta, hogy a tudományok, és szépmüvészetek
kifejlődését és föl virágzását szivén hordozza. Francziaország
tehát nemes büszkeséggel adta át e szép találmányt, mint
ajándékot az egész müvelt világnak, mit ez csakugyan nagy
érdekeltséggel el is fogadott. De lássuk már Daguerre
eljárását legalább főbb alapvonalaiban, mely annál kevésbbé
leend érdektelen, minthogy még jelenleg is számos ily módon
készitett fénykép kering a közönség között.
III.
Daguerre eljárása. (Daguerreo-typia.)
Daguerre fémlemezekre készité
képeit; vett t. i. jól kisimított és egyik felén megezüstözött
rézlapot, melynek ezüstös részét iblanyból (Jod) fejlesztett
gőz fölé tartá. A finom gőz alakban fölszálló iblany vegyileg
egyesült a rézlap ezüstjével, vele e.ziW-iblagot (argentum
jodatum) képezett, mely a f ny behatása iránt nagyon érzékeny,
miért is az egész műtétet sötétben, vagy gyenge gyertyafénynél
avagy végre sárga üvegen át jövő világosságnál kellett
végezni; a fény a sárga szinre ugyanis semmi vegyhatással sem
bir. Az igy érzékenyitett lapot a világosságtól teljesen
megvédetten keretestől bele tévé D lap helyett a sötét kamra
hátulsó részébe, ugy hogy az érzékeny rézlap épen D homályos
üveg helyét foglalta el. (Lásd a fentebbi ábrát). Ha már most
az érzékenyitett lap előtt levő tolókat kihuzta, világos, hogy
a lencse a leveendő tárgy képét az ezüst iblagréte -re
vetette. Azon idő, mely alatt az érzékeny lap a fény
behatásának ki van téve, a fényképészetben kitevési időnek
vagy csak kitevésnek (expositio) neveztetik, s a világítás
ereje, remkülönben a lap érzékenysége szerint változó (1
másodpercztől egész nehány perczig). A kitevési idő lefolyta
után Daguerre a tolókával ismét elzárta utját a lencséről jövő
sugaraknak,
s az érzékeny lapot keretestől bevitte
sötét dolgozó szobájába. A rézlapot megnézve, semmi változást
nem lehetett rajta észrevenni, ámbár az ezüst iblagréteg
vegyileg átalakulást szenvedett; azon helyeken ugyanis,
melyekre világos sugarak estek, az ezüst az iblanytól
fényhatás következtében elvált, mig ott, hová sötét sugarak
jöttek, az ezüst-iblag egyesülve maradt; ámde ezen változás
csupán vegytani, és szemeinkkel
észre nem vehető.
A kép tehát már rajta volt a lapon, csak hogy még nem lehetett
látni, azért is az ilyen képet lappangónak szoktuk hivni; hogy
pedig a kép látható legyen, a végből Daguerre a rézlap
érzékeny felét higany (eleven kéneső) gőz fölé tartotta, s ime
az előbb lappangó kép mostmár teljesen kivehetővé lett; oka
pedig az, minthogy azon helyeken, melyeken az ezüst, társától,
az iblanytól elvált (tehát a világos helyeken) az első (ezüst)
a higanyt maga mellé vévé, s vele félig fénylő egyesületet
(foncsort, milyen a tükrök hátulján látható) képezett; ott
ellenben, hol az ezüstiblag a fény által szét nem bontatott,
(tehát a sötét helyeken) a higany-gőz egészen hatástalan
maradt. Most még ezen épen maradt ezüstíblagot kellett
eltávolitani, hogy az alatta levő tiszta fénylő ezüst legyen
ismét látható, ezt pedig Daguerre konyhasó oldatával eszközlé;
ez ugyanis az ezüst-iblagot képes föloldani, mig az ezüsttel
egyesült higanyt sértetlenül hagyja. S ezzel kész volt a kép,
melyet most már ki lehetett a világosságra is vinni, a nélkül,
hogy többé változást
szenvedett volna.
A mint az eddigiekből kitetszik, Daguerre képeit csupán a
félig fénylő foncsor és az egészen tündöklő ezüst közti
fénykülönbség képezi, mely különbség pedig épen nem nagy, s ez
az oka, hogy képei nem igen erős kinyomatuak, vagy mint
nevezni szoktuk, nem erősek; továbbá az ily módon készitett
kép csak bizonyos irányból nézve látható, akkor t. i. ha a
tündöklő ezüst fölület sötét tárgyról jövő sugarakat hajt a
néző szemébe, s igy sötétnek látszik; mig a foncsort
természetes fehér szinében látja a szemlélő. S ez mindenesetre
nagy hiánya Daguerre képeinek; hozzájárul ehhez még az is,
hogy a képek a lég behatása követKeztében mind inkább
vesztenek élénkségökből, nemkülönben azon önmérgezési veszély,
melylyel az iblany- és higany-gőzök fejlesztése jár, 8 ezen
árnyoldalak elég okot szolgáltattak arra, hogy a vegyészek uj,
előnyösebb mód föltalálásáról gondolkodjanak.
(Vége követk.)
11. sz. 124-126
A f é n y k é p é s z e t .
(Photographia).
(Vége.)
IV.
Az ujabb fényképészet megalapitása.
Miután az első lendület már
meg volt adva, s az ut, mely czélhoz vezethet, úgyszólván ki
volt jelölve: épen nem hiányoztak kutató elmék, kik nem
kiméivé semmi fáradságot, jól irányzott kisérleteik által
iparkodtak a kérdéses tárgyat tökéletesebbé, 8 mellette
egyszerűvé tenni. Ilyen volt többi között Talbot angol is, ki
ugyanazon időben, mint Daguerre, tette közzé tanulmányait, de
kiviteli módja elütött ez utóbbiétól. Talbot ugyanis Wedgewood
és Davy útmutatása szerint,
papírra készité képeit.
Eljárása lényegileg ebben állt. Ö fehér papirt tett ezüstsók
segélyével érzékenynyé, s ezt tette ki a sötét kamrába a fény
behatásának, mi- nek következtében kapott is képet, ámde mint
fönnebb Wedgewood és Davy-nál említettük nemlegest, melyet
használni természetesen még nem lehetett, minthogy az eredeti
tárgynak színei itt teljesen meg voltak fordítva, s így a
képre ráismerni nem lehetett. De ez Talbotot nem zavarta meg,
mint azt azonnal látni fogjuk. — Azt pedig, hogy a már kész
nemleges kép a világosságra hozva, el ne tűnjék, ugy eszközlé,
hogy azon helyekről, melyeken a sötét kamrában az érzékeny
ezüst só változatlan maradt (p. o. a fekete ruha helyéről) ezt
valami oldószer segélyével eltávolitá, s igy ezen helyek a
világosságon sem feketülhettek meg, vagy is a világos és sötét
helyek közti szinkülnnbség állandó maradt. De lássuk, miként
tette Talbot a nemleges képet használhatóvá. Ugyanoly módon
mint előbb, érzékenyített egy másik fehér papirt; de ezt már
nem a sötét kamrába, hanem a kész nemleges kép alá tévé, s
mindkettőt, üveglapok közé szoritva, kitette a szabad fényre.
A világosság
most csak a nemleges képen át hathatott az érzé-
125. old.
keny alsó lapra, még pedig oly módon, hogy a hol a nemleges
kép fehér volt, ott a fény gyorsan áthatván, az alsó lapot
ugyanoly térimén megfeketitette; a nemleges kép fekete részein
pedig ugyanannyi idő alatt nem volt képes áthatni, s igy az
alatta levő lap azon helyeken fehér maradt. Ebből könnyű
átlátni, miszerint ha a nemleges kép szinváltozatra nézve
teljes ellentéte volt az eredetinek: ugy a most nyert kép
(ellentéte lévén ez a nemlegesnek) az eredetivel egészen
öszhangzó leend, vagyis a mi az eredetiben fehér volt, itt is
fehér, a mi pedig fekete volt, itt is fekete leend. Az ilyen
képet, mely az eredetivel szinrajzban megegyez, tevőlegesnek
(positiv) szoktuk mondani. Talbot a fölös ezüst-sót a
tevőleges képről szintén mint a nemlegesről oldószer
segélyével távolitotta el; azt pedig, hogy a fény gyorsabban
hasson át a nemleges képen, az által eszközlé, hogy az utóbbit
viaszszal b^voná, s igy az egészet áttetszőbbé tette
A leirt eljárás valóban egyszerű, és csodálni lehet, hogy oly
jeles vegyészek, mint Wedgewood és Davy kieresztek kezökből a
fonalat, melynek végét elég szerencsésen megtalálták. Talbot
volt az, ki az elejtett fonalat ujolag fölvette, s ennek
útmutatása folytán megalapitá az ujabb fényképészet elméletét.
Talbot tehát méltán nevezhető a jelenlegi fényképészet
atyjának, 8 minthogy az átalános elnevezés helyett
(photographia) az ő nevéről is szoktuk ezen szép találmányt
elnevezni. (Talbotypia, vagyis szoros értelemben vett
photographia). A mint láttuk, Talbot eljárásában mintegy
sarkalatos pontot képez az, hogy ő két képet készit, t. i.
nemlegest és tevőlegest; és már ebből is kivehető ezen uj mód
előnye, mely abban áll, hogy egy nemleges képről akárhány
tevőlegest készithetek; mig ellenben Daguerrénél minden egyes
kiállítandó képért külön le kellett a leveendő személynek
ülnie. De ezenkívül még más körülmények is ajánlják Talbot
képeit. Igy lehet azokat bármely irányból látni; a hozzájok
kivántató papir sokkal olcsóbb, mint Daguerre ezüstözött
rézlapjai, s végre nem kell a veszedelmes iblany- és
higanygőzökkel
dolgozni.
Ily ajánló körülmények mellett nem lehet csodálni, ha Talbot
csaknem teljesen leszoritá Daguerrét a közfigyelem és
érdekeltség teréről; nem lehet továbbá azt sem csodálni, hogy
még a nevezett franczia fényképész módjának alig akart
nevezetesebb tökélyesitője: addig az angol Talbot
kezdeményezése igen is bő anyagot szolgáltatott a hírnevesebb
szakértők további kutatásainak. — Lássuk tehát, miként
emelkedett a fényképészet Talbot utmutatása folytán jelen
szinvonalára.
V.
Javítások Talbot képein.
Ezeknél kétségkívül
árnyoldalul tekinthető az, hogy a nemleges papirkép, ha
mindjárt be van is viaszszal itatva, a fényt mégis csak
nehezen bocsátja át, és csak hosszasabb idő múlva jő létre a
tevőleges kép. Ezen segitendők, voltak többen, kik papir
helyett üveglapot ajánlottak a nemleges képekhez; igen, de
hogy az érzékenyitő sót az üveglapra egyenletesen rá lehessen
hozni, a végre oly folyadékra volt szükség, melylyel az
érzékenyitő sót vegyíteni lehet, s mely az üvegre öntve, ezen
teljesen átlátszó, egyenletes hártyát képez. Ily közvetitőül
a, tojás fehére ajánlkozott; a további műtét ugyanazonos volt,
mint Talbotnál, de az igy nyert képek élességre nézve jóval
meghaladák az előbbieket, s egyszersmind a tevőlegesek
készítése sokkal hamarább ment, minthogy a fény az átlátszó
üvegen és tojás-fehér hártyán át igen gyor- san hatott a
tevőleges papirra.
De a tojás fehére sem felelt meg teljesen az idényeknek,
minthogy az kissé nehezen száradt, azért is kiszoritá ezt az
alkalmazásból egy gyorsabban száradó és igen finom hártyát
képező folyadék, a kollodium, melylyel fényképészeink
125. old.
jelenleg is mind dolgoznak, s melyet azért ismertetni nem
lenne fölösleges.
Ha közönséges gyapotot kénsav (Vitriol) és légsav
(választóvíz) keverékben mintegy 5 perczig áztatunk, ezután
jól kimosunk és gyenge melegnél megszántunk: kapunk oly
gyapotot, mely a lőpor minden tulajdonával bír, (tűz
hozzájöttével t. i. lobbot vet), melyet is azért lögyapotnak
nevezünk. Az előbb közönyös gyapot most már azon sajátsággal
bir, hogy kénégényben (äther, HofFmannische Tropfen) fölolvad,
és sürü fehér folyadékot, sürü kollódiumot ad, melyet a
fényképészek ismét kénégénynyel és alkohollal szoktak
higitani. De az igy készített kollódiumot még nem lehet
fényképészetre használni, minthogy még nem érzékeny; hogy azzá
tegyük, iblanyos és büzenyes sókat kell benne föloldanunk és
ekkor kapunk érzékeny kollódiumot, —(Jod-Brom-Collodium.) Az
eddig emiitett módosítások csak a papirlapokat zárták ki a
nemleges képek készitésénél a használatból. Történtek ezen
felül a többi szereknél is ujabb időben czélszerü javitások,
melyeknek azonban koronkinti elősorolását elhagyván, lássuk a
fényképészet jelenlegi állását.
VI.
A fényképészeti műtétek jelenleg.
Ezek mindenek előtt két főrészre oszthatók;
1) melyek a nemleges képeknél;
2) melyek a tevőlegeseknél jőnek elő.
1) Nemleges kép.
Az itt előforduló munkálatok
között első helyen áll a) az üveglap érzékenyítése. Veszünk
mindenek előtt tiszta üveglapot, melyet minden lehető
zsirosságtól jól megtisz- titva az érzékeny kollódiumból
annyit öntünk rá, hogy annak egész fölületét ellepje; azután a
a fölös kollódiumot egyik szélén lefolyatván, a lapot minegy
1/2 , perczig vízszintesen nyugalomban tartjuk mely idő alatt
a kénégeny és alkohol elillan s az üveglapon finom
kollódium-hártya képződik mely magában foglalja az iblanyos és
büzenyes sót.
Ezen hártya magában véve még nem érzékeny a fény behatása
iránt, s hogy az legyen, előbb meg egy más folyadékba kell
mártani, s ez az úgynevezett ezüstfürdö. — (Az iblanyos
és büzenyes kollódium tehát tulajdonkép csak egyik alkatrészét
tartalmazza az érzékeny sónak.) Az ezüstfürdő nem egyéb, mint
pokolkő, föloldva lepárolt (destillált) vizben, a pokolkő
ugyanis ezüstöt tartalmazó só (tudományos néven : légsavas
ezüstéleg). Ha tehát az érzékeny kollódiummal bevont üveglapot
e fürdőbe teszszük, a kollódium ibianya és büzenye egyesül a
pokolkő ezüstjével és ezzel ezüst iblagot és büzeget, vagyis
szoros értelemben vett érzékeny sót képez, mely
turószerü csapadék alakban lepi el az egész üveglapot. Az
ezüstfürdő után tehát a lap teljesen érzékeny; s most jő
b) a kitevés (expositio) a sötét kamrába. Ez a
Daguerre eljárásánál leirt módon történik, és a világítás,
nemkülönben a kitett lap érzékenysége szerint hosszabb vagy
rövidebb ideig tart. (Személyeknél közönségesen 4 — 10
másodperczig.) — Ezután a lapot a világosságtól mág mindig
védetten ismét a sötét szobába viszszük s következik
c) a lappangó kép előhívása. Ez abban áll, hogy a
fény által vegyileg szétbontott érzékeny só alkatrészeit
egymástól elkülönítjük. Ily elkülönítő szer volt kezdetben a
gubacs-sav (Gallus- Saure), most azonban a, zöld gálicz
(Eisen-Vitriol); ezek ugyanis az érzékeny só iblanyával és
büzenyével vizben fölolvadó vegyesüléseket képeznek, s igy az
ezüst egyedül maradván, az üveglapon átlátszatlan csapadékot
képez. De ezen elkülönités, mint már fönnebb emiitők, csak
azon helyeken jő létre, melyeken az érzékeny só a fény által
szétbontatott (tehát az arczon, kézen, és a többi világos
részeken); mig ellenben a sötét helyeken nem történik
szétbontás, s igy elkülönítés sem,vagyis az érzékeny só
változatlan fehér marad. Magától érthető, hogy a nemleges kép
most már látható, vagyis elő van hiva, s azt még csak
d) állandóvá kell tenni (Fixiren), mi ugy történik, hogy
az előhítt képre egy igen erős mérget, ham-kékleget
(Cyankalium) öntünk, ez t. i. a fény által szét nem bontott
sót föloldja, ugy hogy az üveglap a sötét helyeken teljesen
átlátszó lesz. S ekkor már ki lehet a képet a szabad fényre
hozni, a nélkül, hogy többé változást szenvedne. — Utólag
megemlítjük még, hogy a lapot minden egyes műtét után jól
lemossuk tiszta vizzel, hogy az előbbeni folyadékból semmi se
maradjon rajta. Végre a meg szárított nemleges képet valami
lakkal, vagy arab mézga (gummi arabicum) oldattal leöntjük,
hogy igy minden karczolástól ment maradjon. —- Ezek a nemleges
képek készítésénél elő forduló munkálatok ; térjünk át most
fölosztásunk második részére.
2) Tevőleges kép.
Ezt, mint már fönnebb
emlitettük, a nemleges segélyével készítsük papírra; első
munkálat tehát itt is
_ a) a papir érzákenyitése. A fényképészeti papirt félig
érzékenyitve szokták árulni, u. i. ez az érzékeny sónak egyik
alkatrészét tartalmazza, mely abban áll, hogy a papirt előbb
konyhasó oldaton vagy tojás fehérnyén (Albumin) úsztatják,
mely utóbbi által egyszersmind némi fényességet kap. Az igy
előkészített papirt — pokolkő oldaton mintegy 5 perczig
úsztatjuk, mi alatt a pokolkő egyesül a konyhasóval vagy
fehérnyével, és a papir rostjaiban érzékeny sót képez ;
5 percz
126. old.
mulva a papirt kiveszszük és vigyázva megszáritjuk. Most jő
b) a kitevés a másoló keretbe (Copirrahmen). Ez utóbbi
közönséges keret, erős üveglappal és rászorítható háttal. Ha
egyszer az érzékeny papirt a nemleges üveglap azon felére,
melyen a kollódium- hártya van, ráfektettük, akkor mindkettőt
a másoló keretbe szorítjuk ugy, hogy kifelé legyen a nemleges
kép, s igy az egészet kiteszszük a napra. A napsugarak a
nemleges kép átlátszó helyein áthatván, az alatta levő
érzékeny papirt ott megfeketítik, míg a sötét helyeken nem
bírván áthatni, itt a papir fehér marad; 8 —12 perez afatt
tehát kész a nemleges kép ellentéte, vagyis a tevőleges,
melyet még
c) állandóvá kell tenni, mi itt is abban áll, hogy a
papir meg nem feketült részeiről az érzékeny sót oldószer
segélyével teljesen eltávolítjuk; ily oldószerül az alkénecs
savas szikéleget (unterschwenigsaures Nátron) szoktuk
használni. E műtét után a tevőleges képet, melyet mindeddig
sötétben kellett kezelni, már ki lehet a világosságra vinni. —
Megjegyzendő még, hogy a tevőlegós képet is, mint a nemlegest
minden egyes műtét után jól ki kell mosni; továbbá hogy a
képeket kitevés után aranysóból készült fürdőbe szokták kis
időre tenni, mi által azok szép kékes barna szint kapnak.
Utólagos kimosás után a képeket itatóspapir között
megszáritjuk, és a használatban levő kemény papírra
fölragasztjuk.
Ez a napjainkban leginkább használatban levő papirképeknek
készitési módja. Papiron kivül sok más egyébre szoktak
fényképészeink képeket készíteni, melyeknek ismertetését
azonban mellőzvén, csak néhány ujabb kísérletet akarunk
röviden fölemlíteni. Ernyedetlen szorgalmú szakférfiak ugyanis
megkisérlék fényképeket előállítani kő-, réz-, aczél- és
falapon, hogy igy ezek segélyével a tevőleges képeket, mint
bármely más kő-, réz-, aczél- vagy fametszetet, nyomtatni
lehessen ; azonban az eredmény még korántsem felel meg
igényeinknek, ugy hogy e feladat szerencsés megoldása még
kitartó szorgalommal folytatott kísérleteket kivan. Végre
lehetetlen a fényképészetnek egy eddig sajnálattal tapasztalt
hiányát föl nem említenünk; értem abbeli tökéletlenségét,
melynélfogva az eredeti tárgy szineit előtüntetni nem képes.
Nem hiányoznak ugyan itt sem több rendbeli kísérleteink,
melyek azonban még eddig nem gyümölcsöztek kielégítő
eredményt; ámde azért elhamarkodott volna azon ítélet, mintha
a föladott kérdés megoldása tul esnék a fényképészet,
illetőleg a vegytan hatáskörén, sőt inkább vegyészeink
ernyedetlen buzgalma, és kísérleteik eddigi sikere
följogósitnak a reményre, hogy e titok elől is, mint már oly
sok elől, f Öl fog nemsokára lebbenni a fátyol, és
szakférfiaink elégülten fognak fáradozásaikra
visszatekinthetni
Fehér Ipoly
KÉPALÁ
Sötét kamara. (Lásd a „Fényképészet" czimü czikket.)
Képek a hazai népéletból: XLIV. Felsőbányai fazekas asszony.
A faddi uj r. kath. templom. (Tolnamegyében.)
Nero császár, mint szinész.