AZ ELJÁRÁSOK SORÁN FELHASZNÁLT KÉMIAI ANYAGOK

Összeállította: Pálvölgyi Róbert

Bevezetés és magyarázat

Az ismertetésben a kémiai anyagok betűrendben szerepelnek, a kémiában hivatalosan elfogadott elnevezésük szerint (egy-két kivételtől eltekintve). Ezen kívül még feltüntettem a gyakorlatban használt (téves) köznapi vagy régies elnevezéseiket is.
Ezután az anyag rövidített kémiai képlete, molekulatömege, majd megjelenésének rövid leírása következik.
A molekulatömeg a vegyület 1 mólnyi mennyiségének (60xl0²³ db molekula) tömegét jelöli az 1 mólnyi 12-es tömegszámú szén-izotóp tömegének 1/12 részére vonatkoztatva. Mivel viszonyszám, nincs mértékegysége. (Jól használhatjuk azonban azt a közelítőleges, bár nem szabatos definíciót, hogy a molekulatömeg 1 mól anyag tömegét jelöli grammokban.)
Az anyag oldhatósága vagy oldékonysága azt az anyagmennyiséget jelöli grammban, amit az adott oldószer 100 ml-jében, az indexben jelölt hőfokon maximálisan fel lehet oldani. Pl. vízben 32²⁰ azt jelenti, hogy 20 fokon 100 ml víz 32 g anyagot old.
A fizikai adatok között felsoroltam még, ahol fontos lehet, az anyag olvadáspontját (op.), forráspontját (fp.) Celsius-fokban, az adott hőmérsékletre vonatkozó sűrűséget g/ml-ben (d^h , ahol h a hőmérséklet Celsius-fokban), és a törésmutatóját, szintén adott hőmérsékleten (n^h: h  mint előbb) . Ezek az adatok egyszerűen mérhetők és ezzel az anyag azonosítható, ill. tisztasága ellenőrizhető. Az adatok, valamint az oldha­tóság is vízmentes vagy a legkevesebb kristályvizet tartalmazó módosulatra vonatkoznak, ha egyéb megjegyzés nincs. A törésmutató az anyag fénytörő képességének mértéke, a beesési szög és a törési szög szinuszának hányadosa., adott hőmérsékletre és a nátrium d-vonalának megfelelő hullámhosszú fényre vonatkozik. Refraktométerrel mérhető.
Ezután az anyag kémiai tulajdonságai, eltarthatósága,fotográfiai alkalmazása következik.
A sort a beszerezhetőség, a tűzvédelemmel kapcsolatos rendszabályok, az élettani hatás, ill. a balesetkor foganatosítandó intézkedések zárják.
A savak ill. bázisok pK-ja a vegyület disszociációállandójának negatív logaritmusa. Minél kisebb ez az érték, annál erősebb a sav.
A lobbanáspont az anyag gyúlékonyságát jellemzi (ugyanakkor az illékonyságát is). Azt mutatja meg, hogy milyen hőmérsékletre kell a folyadékot felmelegíteni, hogy a leírt kísérleti készülékben a folyadék feletti gőz meggyújtható legyen.

(Az egyes vegyszerek régies, a korabeli leírásokban szeplő nevei a  Magyar-magyar fotószótár  lapon találhatók meg.)

Albumin

Az albumin név a kémiában nem egy anyag, hanem a fehérjék legfontosabb osztályának az elnevezése. Ebbe az osztályba az egyszerű (csak aminosavakból álló), globuláris (gombolyag-szerű) térszerkezetű molekulák tar­toznak. Jellemző tulajdonságaik: izoelektromos pontjuk a gyengén savas tartományban van, vízben oldódnak, nehezen sózhatók ki, hőre koagulálódnak, kolloid oldatuk semleges kémhatású, tömegük kisebb mint a globulinoké. Jellemzőjük még, hogy glutaminsav, aszparaginsav, leucin és izoleucin nagyobb mennyiségben fordul elő bennük., 2 %-ig tartalmazhatnak szénhidrátokat és foszforsav észterek is vannak bennük. A tyúktojás tojásfehérje részében levő fehérjeállomány fő alkotórésze az ovalbumin (tojásalbumin). Két komponense van (kevés foszfort és 3 % szénhidrátot is tartalmaz), tehát valójában proteid.
A fotográfiában a róla elnevezett albumin-papírnál kötőanyagként használták, vagy fotók felületének utólagos bevonására.
   
   

Ammónia-oldat

   
   
Egyéb elnevezések: ammónium-hidroxid, szalmiákszesz, NH₃ , M:17,03, színtelen, szúrós szagú gáz. Oldékonyság: vízben 89,9°, 7,4100, etanolban 13 , oldódik etil-éterben. NH₄OH, M: 35,05
Az ammónia gáz vizes oldata gyenge bázis (pK = 9,26) .
 
NH₃  + 2H₂O  <==>   NH₄OH    <==>  NH₄⁺  + OH ^-
   
Melegítéssel a gáz kiűzhető oldatából, ugyanez játszódik le nyitott edényben való álláskor is. Tömény ammónia-oldatként 25 %-os oldat formájában kerül forgalomba (d15 : 0,910) . Az ezüst-halogenideket oldja, ezért a fotográfiában alkalmazzák fixáló reagensként, de kellemetlen tulajdonságai használatát háttérbe szorították. Felhasználásra kerül még lúgosító anyagként és az aranyszínezőkben is. Gőze a nyálkahártyát és a bőrt erősen izgatja, maró hatású, köhögésre, könnyezésre ingerel. Nagy mennyiségben gyulladást okozhat, 1,5-2,5 g HN3/m3 levegőelegy 30-60 percig belélegezve halálos. Szájon át a szervezetbe került 20-30 ml oldat szintén halálos mérgezést okoz. A sérültet friss levegőre kell vinni, vízgőz belélegeztetést kell alkalmazni. A szervezetbe került anyagot ecetsav, borkősav vagy citromsav oldatával kell semlegesíteni. 15,5-28 tf% között az ammónia gáz a levegővel robbanó elegyet alkot.
     
   

Ammónium-bromid, ammónium-klorid, ammónium-jodid

NH₄Br, M: 97,96, színtelen, gyengén higroszkópos kristályos anyag. Oldhatóság: vízben 59,8° , 75,5²⁰ , 145¹⁰⁰, oldódik etanolban és dietil-éterben, melegítésre szublimál.
NH₄Cl, M: 53,50, színtelen, kristályos anyag. Egyéb elnevezés: szalmiáksó, repülősó. Oldhatóság: vízben 29,7°, 37,2²⁰ , 75,8¹⁰⁰, etanolban 0,619, dietil-éterben nem oldódik, melegítéskor szublimál.
I, M: 144,96, színtelen, higroszkópos kristályos anyag. Oldhatóság: vízben: 154,2⁰, 172,3²⁰ , 250,3¹⁰⁰, etanolban igen jól, dietil-éterben gyengén oldódik. Oldatuk gyengén savas kémhatású. Mivel vízben nagyon jól oldódnak, az emulziókban mint halogenid bevivő vegyületek kerültek alkalmazásra. A bromid-és jodid-vegyületet etanolban és dietil-éterben való oldhatósága használhatóvá teszi a nedveseljárás emulziójának készítésében is. Az ammónium-klorid az ún. gyorsrögzítőnek is alkotórésze.Az ilyen tipusú rögzítőkben a fixálás kevesebb időt vesz igénybe, és ebben valószínűleg a tioszulfát-ionok mellett az ammónia komplexképző és ezüst-halogenid oldó tulajdonsága is szerepet játszik. Az ammónium-klorid és jodid köptetőszer. 
 

Ammónium-dikromát

Egyéb elnevezés: ammónium-bikromát. (NH₄)₂Cr₂O₇, M: 252,10, narancsvörös kristályos anyag. Oldhatósága: vízben 30,8¹⁵ , 89³⁰ , oldódik etanolban. Oldata levegőn bomlik, a kálium-dikromát kiszorította könnyebb kezelhetősége és tartóssága miatt. Kémiai tulajdonságai és fotográfiai alkalmazása az utóbbival azonos (lásd ott) . A fénycserzéses emulziónak nagyobb érzékenységet kölcsönöz. Mérgező hatású, izgatja a bőrt és a légutakat, ún. krómgyulladást okoz.
   
   

Arany-klorid

AuCl₃ , M: 303,57, vörös kristályos anyag, nagyon hidroszkópos, AuCl₃.2H₂0, M: 339,60, narancssárga kristályos anyag. Oldódik vízben, alkoholban, éterben. Vizes oldata erősen savas kémhatású, szerves anyagok elbontják. Aranyszínező fürdőkben alkalmazzák. A fürdőben fém arany válik le a képet alkotó ezüstszemcsék  felületére:

Au³⁺ + 3Ag -->Au + 3Ag⁺
  
   
  Mivel az arany kémiai szempontból ellenállóbb, mint az ezüst, a színezett képek tartósabbak (ajánlják archiválási célokra is). Számos színező recept ismeretes, lehet színezni fixálás előtt, után, és avval egy-időben is. A kapott kép színe is változó (de semmiképp nem a fém arany sárga, csillogó színe). A vegyület maró, mérgező tulajdonságú, a bőrön az aranykiválás következtében vörös foltot hagy.   
   
   

Bárium-szulfát

Egyéb elnevezések: súlypát, barit. BaSO₄, M: 233,43, fehér kristályos anyag   Oldhatóság: vízben 0,000 23¹⁸ , 0,000 39¹⁰⁰ .
A legfontosabb bárium-ásvány. Nagy sűrűségű anyag. Vízben, savakban, lúgokban oldhatatlan, forró tömény kénsavban komplexképződés közben 12 %-osan oldódik. Kénhidrogénnek ellentáll, nem sötétedik. A papíripar töltőanyagként alkalmazza. A papír fehérré, rendkívül jól simíthatóvá hatására (baritálás, baritpapír) , a fotográfiában a papír kötőképessége is növekszik. Radioaktív árnyékolóanyag, röntgen kontrasztanyag, porfesték. Nem mérgező.

Cink-jodid

 ZnI₂, M: 319,22, színtelen kristályos anyag, vagy fehér por. Oldhatóság: vízben: 430⁰, 437,7³⁰, 510¹⁰⁰, oldódik etanolban és dietil-éterben. A nedveseljárásnál alkalmazták jodid-ionok bevitelére az emulzióba, ezt etanolban és dietil-éterben való oldódása tette lehetővé.
   
   

Citromsav

Egyéb elnevezés: 2-hidroxi-propán-l,2,3-trikarbonsav C₆H₈O₇ M: 192,12,  C₆H₈O_{7 *} H₂O M: 210,14, fehér kristályos anyag, 70-5° C-nál elveszíti kristályvizét, op.: 153^oC. Oldékonyság: hideg vízben 133 g, alkoholban 116²⁵, hideg éterben 2,26 g. Gyenge, háromértékű szerves sav. (pK₁= 3,06, pK₂= 4,74, pK₃= 5,40,)
 
Kristályvíz nélküli, ill. egy kristályvizet tartalmazó formában fordul elő. Fotográfiai alkalmazásai: fizikai előhívásnál a hívóban levő citromsav megvédi az ezüstnitrátot a redukálódástól, a vas-oxalátos hívóban is tartósító hatású és vörösbe hajló képszínezetet eredményez. Sója a ferri-ammónium-citrát  a cianotipia fő alkotórésze.

Desztillált víz

 H₂O M: 18,02 d⁴ :1,000, színtelen, szagtalan, íztelen folyadék, etanollal, metanollal, acetonnal elegyedik, dietil-éterrel nem. Igen jó oldószer, a sók, savak és bázisok nagyrészét oldja. A természetes víz számos szennyeződést tartalmaz: mechanikai szennyeződéseket (pl. homok) , fémionokat (nátrium-, kálium-, kalcium-, vas-és mangán-ionokat) , anionokat (szulfát-, klorid-, hidrogénkarbonát-ionokat) és oldott gázokat (széndioxid, klór) . Mivel ezek kémiai és fotográfiai felhasználását gátolhatják, ezért ezeket részben, vagy teljes mértékben el kell távolitani. A mechanikai szennyeződéseket szűréssel távolíthatjuk el. A víz keménységét okozó kalcium-, magnézium-ill. hidrogénkarbonát-ionokat forralással vagy vízlágyítási módszerekkel (trisó) távolíthatjuk el.

Másik módszer az ioncserélők használata, amik ezen ionokat nátrium-, kálium-és klorid-ionokra cserélik ki. Az összes iontól desztillálással szabadulhatunk meg, az így kapott víz tisztának tekinthető (kiváltképp, ha üveg desztilláló készülékben készült, mert a réz készülékek réz ionnal szennyezhetik a deszt. vizet) . Ezzel azonos eredményt ad az olyan tipusú ioncserélő, amely az ionokat hidrogén-és hidroxid-ionokra cseréli ki. Az előállítható legtisztább víz a kétszer desztillált (bideszt.) víz. A desztillált víz is tartalmazhat azonban oldott gázokat, pl.széndioxidot. A vízben oldott gázokat legegyszerűbben forralással lehet eltávolítani (pl. széndioxid) , vagy nyitott edényben való állni hagyással (pl. klór) . Arra azonban vigyázni kell, hogy lehűlés után a levegőből a széndioxid újból beoldódhat a vízbe, savassá téve azt.

H₂O + CO₂  <==> H₂CO₃

A fotográfiai célokra alkalmazott víz nem tartalmazhat nehézfém ionokat (vas-, mangán-és réz-iont) , valamint halogenid-ionokat, elsősorban kloridot. A csapvíz jelentős mennyiségű klórgázt és klorid-iont tartalmaz (lásd. kiklórozás) . A tiszta víz az elektromosságot gyengén vezeti, fajlagos vezetőképessége: 0.7*10^-7 ohm^-1 cm^-1 (vezetőképességi víz), így a vezetőképesség mérés igen alkalmas a víz tisztaságának meghatározására. Megtalálható még szilárd anyagokban kötött formában, ún. kristályvízként is, ahonnan csak hevítéssel távolítható általában el.
   
 

Dietil-éter

Egyéb elnevezések: etiléter, éter
C₂H₅OC₂H₅, M: 74,12, fp.: 34,6°C, d²⁰ : 0,7135, n²⁵ : 1,350.
 
Oldékonyság: vízben 7,5²⁰ , elegyedik etanollal, kloroformmal, benzollal; színtelen, jellegzetes szagú, illékony folyadék. Jó oldószer, a szerves anyagok legtöbbször oldódnak benne,a szervetlen sók kevésbé. A vízzel nem elegyedik, 20^oC-on csupán 1,3 % vizet vesz fel. A kollódium-oldatban az etanol mellett a másik, illékonyabb oldószer. Mivel a szokványos, halogenidek bevitelére alkalmas sók nem oldódnak benne, ezért speciális vegyületeket, pl. kadmium-sókat kell alkalmazni. (Lásd kadmium-bromid és jodid.) Erős narkotikum és érzéstelenítő, nagyobb mennyiség belélegezve öntudatlansághoz vezet. Kisebb mennyiségben az éter gőzök hosszú ideig tartó belélegzése émelygést, fejfájást és idegességi tüneteket okoz. Igen gyorsan párolog szobahőmérsékleten, az egyik legtűzveszélyesebb szerves oldószer, lobbanáspontja -45^o C. Ezért csak vízfürdőn, nyílt láng kizárásával szabad melegíteni. 1,7-48 tf% étergőz a levegővel robbanó elegyet alkot. Fény és oxigén hatására peroxidok képződnek benne, ami a folyadék bepárlásakor vagy desztillálásakor robbanáshoz vezet. Ezért desztillálás előtt alkalmas tesztreakcióval ellenőrizni kell a peroxidmentességet, pozitív eredmény esetén pedig peroxidmentesíteni kell.

Ecetsav

Egyéb elnevezések: metánkarbonsav, jégecet
CH³COOH, M: 60,05,  d²⁰ : 1,049, op.: 16,6^oC, fp.: 118,l^oC, erős szagú, színtelen folyadék, elegyedik a vízzel, etanollal, dietil-éterrel. Gyenge egyértékű szerves sav (pk: 4,76) . A jégecet elnevezést onnan kapta, hogy magas olvadáspontja miatt a tiszta, vízmentes ecetsav szobahőmérsékleten színtelen, kristályos, jégszerű szilárd állapotban fordul elő. Kereskedelmi forgalomba 99 %-os "Jégecet" ( d²⁰ : 1,052) és 96-97 %-os "Koncentrált ecetsav" ( d²⁰ : 1,06) formájában kerül forgalomba. A háztartási ecet 10-20 %-os. Fotográfiában a vas-oxalátos hívóban a kép derítések céljából alkalmazzák; a savanyú kémhatású cserző-rögzítők fontos alkotórésze. A stopfürdő megsavanyítására is használják. A cellulóz-acetát film (biztonsági film) gyártásához is szükség van ecetsavra. Gőze szúrós szagú, könnyezést, kötőhártya gyulladást okozhat,hígabb oldatban bőrgyulladáshoz vezethet, töményebb oldatban maró hatású. Korrodáló tulajdonságú. A tiszta ecetsav gyúlékony, lobbanáspontja 42°C.

Etanol

Egyéb elnevezések: etilalkohol, borszesz, alkohol.
CH₃CH₂OH, M: 46,07, d²⁵ : 0,7850, fp.: 78,5°C, n¹⁸ : 1,362, elegyedik dietil-éterrel, kloroformmal, vízzel, metanollal. Igen jó oldószer. Desztillálással 96 %-os alkohol állítható elő, benzolos tisztítással 99 %-os, fém nátriummal történő vízmegkötéssel 100 %-os, vízmentes, ún. abszolút etanol készíthető. A gyógyszertárban beszerezhető, sterilizálásra alkalmas etanol 70 %-os. A víztartalom oldószerként való használatakor fontos befolyásoló tényező lehet, bizonyos anyagok oldódását már a víz nyomai is drasztikusan csökkenthetik vagy meggátolhatják. A kollódium-oldatban a dietil-éter mellett a másik oldószer. Az alkoholban jelenlevő víz mennyisége itt is fontos tényező, a víz az éter alkohollal való elegyedését is gátolhatja (lásd: kollódium-oldat, dietil-éter) . Gyúlékony, lobbanáspontja 13°C, 3,3-19 tf% alkoholgőz a levegővel robbanó elegyet képez. Élettani hatása közismert, halálos. A denaturált szesz technikai célokra forgalomba hozott etanol, amihez kellemetlen szagot és ízt adó piridinbázisokat kevernek bele és metanolt is tartalmazhat. Csak tisztítási célokra használható.

Ezüst-nitrát

Egyéb elnevezés: lápisz, pokolkő.

AgNO₃, M: 169,89, színtelen, lapos lemezekben kristályosodó anyag. Oldhatóság: vízben 120⁰ , 222²⁰,  952¹⁰⁰ , oldódik éterben, igen kevéssé oldódik etanolban. Mind a kristályos anyag, mind oldata érzékeny a fényre, a kristályok megszürkülnek, fekete pontok jelennek meg rajtuk, az oldat megfeketedik, finom, fekete csapadék válik ki belőle, a fém ezüst keletkezése következtében. Ezért mindkettő sötét üvegben tartandó. Az oldat kis mértékű megsavanyítása növeli a tartósságát. Az ezüst-halogenid alapú fotográfiában elsősorban mint érzékenyítő oldatot alkalmazzák (napfénypapírok, talbotipia, kollódium-lemez stb.). A már előzetesen a felületére felvitt halogén-ionokkal az ezüst-ionok ezüst-halogenid (AgX) oldhatatlan csapadékot képeznek, ami fényérzékeny réteget alkot a hordozón. A halogenid lehet klorid, bromid vagy jodid. Egyes eljárásoknál fontos, hogy az ezüst-nitrát feleslegben legyen a fényérzékeny rétegben (pl. napfénypapírok) , ami szintén az utólagos érzékenyítéssel érhető el. (A mai anyagoknál már a kész ezüst-halogenidet keverik bele a zselatinba, és így öntik fel a hordozóra.) Fontos szerepet tölt be a fizikai hívásnál. Ebben az esetben az ezüst-képet alkotó ezüstöt kívülről, redukáló anyagot is tartalmazó oldatból visszük a rendszerbe és ez az oldatban levő ezüst rakódik le redukálódás után a látens képet alkotó ezüst csírákra (pl. talbotipia, ezüst-nitrát és galluszsav tartalmú előhívóoldat). Erősen maró, antiszeptikus hatású, szerves anyagok, különösen fény hatására finom eloszlású fekete ezüst kiválása közben redukálják. Bőrrel érintkezve rövid idő múlva feketésbarna foltokat okoz, ezek akkor is megjelenhetnek, ha a mérgezés szájon át történt. Szembe, légutakba kerülve felmaródást okoz, eközben mérgező nitrózus gázok szabadulnak fel. Ha a szembe kerül, azonnal alapos öblítést kell alkalmazni, szájon át történt mérgezés esetén a sérülttel fiziológiás (0,85 %) sóoldatot kell itatni. A bőrön keletkezett foltok eltávolítását Farmer-gyengítővel lehet megkísérelni (lásd: kálium-hexaciano-ferrát).

Ferri-ammónium-citrát

Egyéb elnevezés: vas-ammónium-citrát. A három értékű citromsav vegyes sója. Nem stöchinometrikus összetételű vegyület, az Fe(NH₄)C₆H₅O_* közelítő képlettel írható le, változó mennyiségű kristályvizet tartalmaz. Vízben jól, etanolban alig oldódik. A levegő nedvessége és fény hatására elbomlik. Oldata nem tartós, csapadék kiválása közben elbomlik. Barna és zöld változatban fordul elő, fotográfiai felhasználásra a zöldet ajánlják. A kereskedelemben kapható anyagot a következő kategóriákba sorolják: vörösbarna színű - 16,5-22,5 % Fe tartalom, barna - 14,5 % Fe, vérvörös - 28 % Fe, zöld - 12,85-16 % Fe tartalom. A cianotipia fő komponense a kálium-hexaciano-ferrát mellett (részletesen lásd ott) . A vegyületben levő Fe³⁺-ion redukálódik a fény hatására Fe²⁺-ionná, és ez alkotja a kék csapadékot.

3Fe²⁺ + 2[Fe(CN)₆]^3-= Fe₃[Fe(CN)₆]₂

(Turnbull- kék)
A főreakció mellett azonban egy redoxi-reakció is végbemegy:

Fe²⁺ + [Fe(CN)₆]^{3 -} <==>  Fe³⁺ + [Fe(CN)₆]^{4 -}

és a hexaciano-ferrát(II)-ionok a vas(III)-ionokkal szintén csapadékot adnak (berlini-kék).

Tehát általában a két csapadék keveréke képződik. A mellékreakció a Fe -ionokat komplexbe vivő fluorid-ionok hozzáadásával zárható ki. Ennek a vegyületnek a szerepe valószínűleg még az, hogy a fényelnyelés a fotográfia szempontjából megfelelő hullámhossz tartományban történjék és az érzékenység is kielégítő legyen. Használják még fotópapírok kékre színezéséhez is.

Galluszsav

Egyéb elnevezés: 3,4,5-trihidroxi-benzonesav.

(HO₃-C₆H₂COOH, M: 170,12, op.: 220°C (bomlik), sárga, tűs kristályok formájában egy kristályvízzel kristályosodik, (M: 188,14) Oldhatóság: vízben 1,16²⁵, 33^l00, etanolban 27,2²⁵, dietil-éterben 2,5¹⁵. Növényi eredetű, egy értékű gyenge szerves sav (pK. 4,40). Erősen redukáló tulajdonságú; melegítve pirogallollá (1,2,3 trihidroxi-benzol, (HO₃C₆H₃) alakul. Fotográfiában redukáló tulajdonságát a talbotipia előhivó oldatában hasznosították.

Gumiarábikum

Egyéb elnevezés: arab mézga. Fs: 1,45, M: kb. 250 000.

Sárgásbarna, kerek, kagylós törésű kemény darabokból álló anyag, felülete repedezett, homályos, belseje viszont átlátszó. Nem nedvszívó, porrá törhető. Növényi izzadmány. Kétszeres mennyiségű vízben lassan, de tökéletesen sűrű, nyálkásragadós folyadékká oldódik. Oldata gyengén savas kémhatású, oldódásakor autolízis következik be,az arabinsav részben lebomlik. Bonyolult, elágazó láncú poliszacharid. Savas hidrolizátumában L-arabinóz, L-rhamnóz, D-galaktóz és D-glükuronsav található. etanolban nem oldódik. A fotográfiában az ezüstöt nem tartalmazó guminyomásnál alkalmazták, ez az eljárás a gumiarábikum kálium-bikromátos fénycserzésén alapszik (lásd ott) . Széles körben használják még ragasztóként.

Higany-klorid

Egyéb elnevezések: merkuri-klorid, szublimát. HgCl₂, M: 271,50, áttetsző fehér kristályos vagy por. Oldhatóság: vízben 3,6⁰ , 6,9²⁰ , 61,3 ¹⁰⁰ , etanolban 33²⁵, dietil-éterben 25 g. Nem tévesztendő össze a higany(I)-kloriddal (Hg₂Cl₂, kalomel) . Melegítésre szublimál, vizes oldata savas kémhatású. Komplexképző, fémekkel Me₂¹(HgCl₄)-tipusú komplexeket alkot. Oxidáló hatású, a higany(II)-ionok higany(I)-ionokká alakulnak. Előbbi tulajdonságán alapul fotográfiai felhasználása a fizikai erősítésben. A fém ezüstöt ezüstionná oxidálja, ami a klorid-ionnal csapadékot, majd egy ezüst-higanyklorid szerkezetű vegyületet ad:

Ag + HgCl₂ --> AgCl + HgCl -->AgHgCl₂

Ezt a vegyületet egy második lépésben nátrium-szulfittal redukálva fém ezüstöt és rárakódott fém higanyt kapunk, így a kép fedettsége növekedik. Használták az ambrotipia egyik válfajának készítésekor is. A negatívot alkotó ezüstöt az előbb látott módon fehér ezüst-halogeniddé alakították, az így kapott kép fekete háttér előtt pozitívnak látszik. Hátránya, hogy fény hatására is lejátszódik a redukció,az ezüst-higanyklorid elbomlik, a kép lassan megfeketedik. Nagyon maró és mérgező hatású anyag, a vele való munka nagy gondosságot igényel. Gyomorméreg, 0,2-0,4 g halálos lehet. Kínos gyomorgörcsökkel jár, a halál hosszan elhúzódó bénulási periódus után következik be. 0,1 %-os vizes oldata sok baktériumot elpusztít, ezért fertőtlenítőszerként alkalmazták.

Indikátor-papír

Nevezik még pH-papírnak is. Hasznos és egyszerű segédeszköz az oldatok kémhatásának megállapítására. Az oldatok, anyagok kémhatását, savasságát vagy bázikusságát az oldatban levő hidrogén-ion (H⁺ ) koncentrációjával jellemzik. Savak azok a vegyületek, amelyek hidrogén-ion leadására képesek (proton-donorok) , bázisok pedig azok, amelyek ezt fel tudják venni (proton-akceptorok) . Ezért a savakban, vagy oldatukban több a hidrogén-ion. a bázisokéban pedig kevesebb, mint a tiszta vízben.

H₂O <==> H⁺+ OH ^-
HCl <==> H⁺+ Cl ^-
NaOH + H⁺ <==> Na⁺+ H₂O

A tiszta vízben a hidrogén-és hidroxid-ionok koncentrációja egyenlő és 10 mól/l, a két ion koncentrációjának a szorzata 10 mól/l. Ez az érték az alapja az ún. pH-skálának. Mivel igen kis koncentrációkról, ill. széles tartományról van szó, ezért a tiidrogén-ion koncentráció negatív logaritmusát használják, így a skála 1-14-ig terjed. A pH = 5 azt jelenti, hogy a hidrogén-ion koncentrációja 10^-5 mól/1. Ennek alapján a savak pH-ja 7-től l-ig terjed, az igen erős savaké 1, a bázisoké 7-től 14-ig, az igen erős bázisoké 14. A semleges oldat pH-ja 7. A pH-skálát 20^oC-os oldatokra állították fel. A sav-bázis indikátorok olyan vegyületek, amelyek különböző pH-jú közegben eltérő szinűek (pl. a metilnarancs pH = 3,l-ig vörös színű, 4,4-től pedig narancs, a két pont között, vagyis az átcsapási tartományban átmeneti színt mutat.) Az indikátor papír ilyen anyaggal vagy keverékükkel átitatott papírcsík. Számos típusa készül, legáltalánosabban használható az univerzál indikátor papír, amely széles, gyakran az egész pH-tartományt átfogja. A csík színe az oldat hatásársa a savas vöröstől, a zöldön át a mély kék lúgosig változik. A pH azonosítást a mellékelt színskála könnyíti meg. Hátránya, hogy kb. pH 0,5-ös pontosságú, leolvasást tesz lehetővé. Készülnek szűkebb tartományban működő, de sokkal pontosabb papírok is, akár pH 0,1 pontosságig. Az elvégzendő feladat szabja meg, mikor melyiket kell alkalmaznunk.

Iszapolt kréta

Fehér, porszerű anyag. Ásványi eredetű krétából készül iszapolással. A kréta fénytelen, fehér, könnyen morzsolódó mészkőfajta. Kémiai alkotó része a kalcium-karbonát .(CaCO₃ , M:100,09) . Irókrétát készítenek belőle. A savak semlegesítésére használható:

CaCO₂ + H₂Y ------> CaY + H₂O + CO₂

Tisztítószerként is alkalmazzák (mechanikai tisztítás) .

 Kadmium-bromid, kadmium-jodid.

CdBr₂, M: 272,24, sárga, kristályos anyag.

Oldhatóságit vízben 57¹⁰, 162¹⁰⁴, etanolban 26,6¹⁵ dietil-éterben 0,4¹⁵
CdBr₂ * H₂O M: 344,31, kis, fehér tűk formájában kristályosodik. Oldhatóság: vízben 121¹⁰ , etanolban 25 g, gyengén oldódik dietil-éterben, vizes oldatából 36^oC felett kristályosodik ki.

CdI₂, M: 366,25, barnás kristályok.

Oldhatóság: vízben 79,8⁰, 85,2¹⁸, 127,6¹⁰⁰, oldódik dietil-éterben, etanolban. A kadmium-halogenidekre jellemző az erős komplex-képző hajlam. Fotográfiai jelentőségük abban áll, hogy mivel ezek a vegyületek nemcsak vízben, de etanolban és dietil-éterben is oldódnak, nem-vizes emulzió készítésekor is alkalmazhatók a halogenid-ionok bevitelére (nedves-eljárás) . Magának, a kadmium-ionnak a szerepe a kollódium-emulzióban nem tisztázott, de mennyisége változtatja az emulzió fizikai (pl. sűrűség) , kémiai és fotográfiai jellemzőit, ezért a kationok minősége nem változtatható meg következmények nélkül (pl. kadmium-ammónium-ion-csere) . Általában kísérleti alapon meghatározott, több halogenid-vegyületből álló kombinációkat alkalmaztak, amitől való eltérések nem jártak következmények nélkül (lásd még kollódium-oldat) . A nedves-eljárásban a vízmentes kadmium-bromid használata ajánlatosabb, mivel a kristályvizes módosulat, bár nagyon kis mennyiségben, de nemkívánatos vizet visz az oldatba.

Kálium-cianid

Egyéb elnevezése: ciánkáli.

KCN, M: 65,11, színtelen kristályos vagy fehér por, igen jól oldódik vízben, gyengén oldódik etanolban. Oldata lúgos kémhatású. Hosszabb állás során bomlik:

KCN + 2H₂O ------> NH₃  + HCOOK

Sav hatására erősen mérgező hidrogén-cianid (cián) gáz fejlődik oldatából, ehhez elég a levegőből elnyelt széndioxid hatására keletkező szénsav is:

2KCN + 2H₂CO₃ ------> K₂CO₃ + 2HCN

Ezért jól záró üvegben kell tartani. Erős komplex-képző és redukáló hatása is van. Az aranyat oldja K[Au(CN)₂]-komplex formájában. A legjobb fixáló anyag lenne, az összes ezüst-halogenidet kitűnően oldja:

AgI + 2CCN ^- ------> [Ag(CN)₂] ^- +  I ^-

Hátránya, hogy a fém ezüstöt is oldja, bár kisebb mértékben, így egyidejűleg gyengítő hatású is. Régen használták fixírként gyorsasága és energikussága miatt (pl. ferrotipia) . Az anyag, vagy oldata szájon keresztül bevéve rendkívül veszélyes, már csekély mennyiségben is halálos lehet (halálos adagja kb. 5 mg/kg) . A hemoglobin oxigénfelvételét gátolja. Bőrön át is felszívódik, a bőrfelületet felmarja. Szédülést, hányást, légszomjat és görcsöket okoz, amelyek légzésbénuláshoz vezetnek. Mérgezés esetén 0,2 %-os kálium-permanganát-oldattal történő gyomormosás és oxigénbelélegeztetés végzendő.

Kálium-bromid

KBr, M: 119,01, színtelen, gyengén hidroszkópos, kristályos anyag. Oldhatóság: vízben 53,48⁰ , 65,2²⁰ , 102¹⁰⁰ , etanolban 0,5 g, gyengén oldódik dietil-éterben. Vizes emulziókban a bromid-ion bevitelére használták (pl. talbotipia) . Az előhívó oldatokban lassító, fátyolgátló tulajdonságot mutat, alkalmazzák még ezüstoldó, halványító fürdőkben is. Idegcsillapító hatású.

Kálium-dikromát

Egyéb elnevezés: kálium-bikromát

K₂Cr₂O₇, M: 294,21, nagy, narancsvöros kristályokat alkotó, anyag. Oldhatóság: vízben 4,9⁰, 13,l²⁰ , 102¹⁰⁰, etanolban nem oldódik. Oldata gyengén savas kémhatású. Erős oxidálószer A fotográfiában oxidáló tulajdonságát a gyengítő-fürdőben és a negatívok kémiai erősítésénél hasznosítják. A gyengítéskor a dikromát-ion a képet alkotó fém ezüstöt ezüst-ionná oxidálja, ami ezután kioldódik az emulzióból:

2Ag + Cr₂O₇ ^2- + 14H ⁺  ------> 2Ag⁺ + 2Cr ²⁺ + 5H₂O

Ezt a savas-bikromátos gyengítőt a fekete-fehér kidolgozásban, a diapozitívok átfordításánál alkalmazzák. Az erősítésnél is ez az oxidációs folyamat az első lépés, ezután azonban az ezüst-ion nem oldódik ki, hanem a keletkezés helyén oldhatatlan ezüst-dikromát csapadékot képez. A sósav hatására a csapadék ezüst-kloriddá és egy oldhatatlan krómvegyületté alakul át, az ezüst-klorid ismételt redukálása után a fém ezüst fedettségéhez hozzáadódik az előbbi krómvegyület fedettség növelő hatása.

2Ag + Cr₂O₇ ^2-  ------> Ag₂Cr₂O₇

Ag₂Cr₂O₇ + 2Cl ^-  -------> 2AgCl  + Cr₂O₇ ^{2 -}

Az erősítés foka a sósav koncentráció függvénye, az oldat savasságának növekedésével a krómsók oldhatósága is növekszik, így az erősítés mértéke csökken. Erősítéskor a negatív keményedik. A kálium-dikromátot az ezüstöt nem tartalmazó képek készítésénél is használták (pl. pigmentnyomás, guminyomás) . A fény hatására a vegyület Cr(III)-vegyületté alakul át, ami megcserzi az emulziót alkotó anyagot, vízben oldhatatlanná téve azt. Ez az ún. fénycserzés (lásd még krómtimsó, zselatin, gumiarábikum) . Az emulzió fényérzékenysége a száradással fokozódik. Híg oldatában történő fürdetéssel lágyítható a mai bromid-fotópapírokon keletkezett kép. Mérgező hatású, a bőrre került anyag nátrium-tioszulfát oldattal semlegesíthető.

Kálium-hexaciano-ferrát(III)

Egyéb elnevezések: vörösvérlúgsó, kálium-ferricianid K₃[Fe(CN)₆], M: 329,24, vörös kristályos anyag. Oldhatóság: vízben 33⁴, 77,5¹⁰⁰ , etanolban nem oldódik. Fény hatására bomlik, a kristályok megsárgulnak, a vegyület sárgavérlúgsóvá alakul (kálium-ferrocianid, K₄[Fe(CN)₆]*3H₂O) . Sárgászöld színű oldata is fényérzékeny, bomlásakor vas(III)-hidroxid (Fe(OH)₃) keletkezik, ezért mind a szilárd anyagot, mind oldatát barna üvegben kell tárolni. Erős oxidálószer, oxidálás közben a Fe³⁺ -ionok Fe²⁺ -ionokká redukálódnak. Ha oldatához Fe²⁺-ionokat tartalmazó oldatot adunk, akkor kék csapadék kiválását figyelhetjük meg. Ez a Turnbull-kék (Fe₃[Fe(CN)₆]₂), ami valójában a lezajló redoxi-folyamatok miatt azonos a berlini-kéknek nevezett csapadékkal. Ezen a reakción alapul a cianotipia készítése, amelynek a kálium-hexaciano-ferrát egyik fő komponense: a ferri-ammónium-citrát és vörösvérlúgsó oldatának keveréke fény hatására redukálódik és a keletkezett ferro-ionok (Fe ) a vörösvérlúgsóval Turnbull-kék csapadékot adnak. A csapadékképzési reakció igen érzékeny. A fém ezüstöt komplex só alakjában oldja tioszulfát-ionok jelenlétében, ezért a fotográfiában az ún. Farmer-gyengítőben, ill. színes kidolgozásnál a halványítóban is alkalmazzák. Az első lépés egy redoxi-folyamat, melynek során a fém ezüst Ag⁺ -ionná oxidálódik, majd ez oldódik komplex alakban:

4[Fe(CN)₆]^3- + 4Ag   ------> Ag₄[Fe(CN)₆]₂   +  3[Fe(CN)₆]^{4 -}

Ag₄[Fe(CN)₆]₂   +  8S₂O₃  ------> 4[Ag(S₂O₃)₂]^{3 -}   +  [Fe(CN)₆]^{4 -}

Használják még kék színezőkben is. Magas hőmérsékleten, vagy erős sav hatására bomlik hidrogén-cianid gáz képződése közben, ami igen erősen mérgező. Szájon át a gyomorba kerülve, a gyomorsav hatására ez utóbbi reakció játszódik le, emiatt a vegyület is mérgező hatású.

Kálium-hexaciano-ferrát(II)

Egyéb elnevezések: kálium-ferrocianid, sárgavérlúgsó.

K₄[Fe(CN)₆]*3H₂O, M: 422,39, sárga kristályos anyag. Oldhatóság: vízben 27,8¹², 90,6³⁶, nem oldódik etanolban. Vizes oldatából fény hatására vas(III)-hidroxid válik ki. Fe³⁺-ionokkal berlini-kék csapadékot ad:

4Fe³⁺  + 3[Fe(CN)₆]^{4 -}  ------> Fe₄[Fe(CN)₆]₃

Ezt a csapadékot az oxálsav oldja, ellentétben a turnbull-kékkel, ill. fluorid-ionok jelenlétében nem válik le. Szennyeződésként megjelenhet a turnbull-kék mellett, ami fátyolként jelentkezhet a cianotipiánál (lásd még kálium-hexaciano-ferrát(III)) .

Kálium-hexakloro-platinát

Egyéb elnevezés: kálium-platina-klorid.

K₂[PtCl₆], M: 486,16, sárga kristályos anyag. Oldhatóság: vízben 0,48², 5,22¹⁰⁰, nem oldódik etanolban, dietil-éterben. Komplex ső. A platinotipiában a platina(IV)-klorid helyett használható, platina tartalma ennél kisebb.

Kálium-jodid

KI, M: 166,02, színtelen kristályos anyag vagy fehér por. Oldékonyság: vízben 127,5⁰ , 144²⁰ , 208¹⁰⁰, 14,3 g etanolban, gyengén dietil-éterben. Igen jól oldódik vízben, oldódás közben az oldat erősen lehűl. Oldata levegő és fény hatására bomlik, megsárgul. Ennek oka, hogy az oldatból elemi jód válik ki, ami trijodid-ion formájában visszaoldódik:

I₂  + I ^-  <==> I₃^-

Barna üvegben tartandó. A fotográfiában az emulziók készítésekor használják a jodid-ionok bevitelére, mivel jól oldódik etanolban, ezért a kollódium-lemez emulziójában is alkalmazható.

Kálium-oxalát

Egyéb elnevezés: di-kálium-oxalát.

KOOC-COOK * H₂O, M: 184,24, színtelen, kristályos anyag. Oldhatósága: vízben 33¹⁶ . Semleges kémhatású só. Vele kémiailag nem egyenértékű változatai a kálium-hidrogén-oxalát  KOOC-COOH. kálium-bioxalát, amelyben az oxálsav két savcsoportja közül csak az egyik képez sót, és a kálium-hidrogén-oxálsav-víz (KHC₂O₄H₂C₂,O₄ * 2 H₂O, kálium-tetraoxalát) ami valójában keverék. Fotográfiában a vasoxalátos előhívóban alkalmazták a kollódiumos eljárásnál. Ez a vegyület a ferro-oxalátot kálium-ferro-oxalát formájában oldja. Mindegyik vegyülete mérgező hatású, ellenszere mérgezéskor a mészvíz (Ca(0H)₂-oldat) vagy a kréta (CaCO₃) , ezek kalcium-oxalát oldhatatlan só formájában semlegesítik.

Kálium-rodanid

Egyéb elnevezések: kállum-tiocianát

KSCN, M: 97,17, színtelen kristályos anyag, higroszkópos. Oldhatóság:vízben 177,2⁰ , 217²⁰, oldódik etanolban. Vízben az oldat lehűlése közben oldődik. Ezüst-halogenid oldó tulajdonságú. Bizonyos típusú aranyszínező-oldatokban használják. Mérgező vegyület.

Keményítő

Finom szemcséjű fehér por, a levegőn nedvességet szív magába, egészen kb. 30 %-ig. Poliszacharid, alfa-glükozid-kötésű, D-glükózegységekből áll ((C₆H₁₀O₅)_n) . Két fő alkotórésze van: 20-28 %-a egyenes láncú amilóz (M: 50 000-200 000), 80-72 %-a elágazó láncú amilopektin (M:300 000-2 000 000), ezen kívül kevés lipoidot és foszforsavat is tartalmaz. Az amilopektin vízben melegítve megduzzad és csirizzé alakul, az amilóz kolloid oldatot képez és leszűrhető, nem duzzad géllé, hanem kristályos formában válik ki. A növények tartalék szénhidrátja. A fotográfiában az egyik korai színes eljárásban alkalmaztak. Az autokróm lemezen színezett keményítőszemcsék alkották a szabálytalan színrasztert, amelyen keresztül az ezüst-halogenid réteget megvilágították. Kidolgozás után pedig ezek a színes szemcsék alkották az átnézetben szemlélhető, diapozitív-szerű képet. Ez az eljárás tulajdonképpen fordítós kidolgozás volt. Használják még az emulziók felületének mattá tételére (pl. matt-albumin.) Ragasztóként is felhasználásra kerül.

Kollódium-oldat

2-6 % cellulóz-nitrát etanol-dietil-éter 1:3 elegyében oldva. Színtelen szirupsűrűségű folyadék. Az oldószerek elpárolgása után átlátszó, hajlékony hártya marad vissza. A cellulóz-nitrátokat a glükóz (szőlőcukor) egységekből felépülő cellulóz makromolekula kénsav-salétromsav elegyében (nitráló elegy) történő nitrálásával állítják elő. A közepesen nitrált származékot (glükóz-egységenként átlagosan kettőnél több,de háromnál kevesebb nitrát-csoport, N tartalom 10-12,5 %) kollódiumgyapotnak nevezik, ezt használják a kollódiumoldat készítéséhez. A fotográfiában a nedves-eljárás kötőanyagként használja. A kollódium-oldatba keverték a halogenid-sókat, mivel ez nem vizes oldat, a szokványos nátrium-vagy kálium-halogenidek csak korlátozott mértékben, vagy egyáltalán nem alkalmazhatók. Az oldószerek közül az éter párolog el először, így a folyékony állapotban felöntött kollódium a lemez felületén részben megszilárdul. Az éter mennyiségének növelése hígabbá, az alkoholé sűrűbbé teszi az oldatot., ez utóbbi szerint hat a cellulóz-nitrát koncentrációjának növelése is. Az emulzióban lévő fém-és halogenid-ionok igen összetett módon befolyásolják annak fizikai, kémiai és fotográfiai tulajdonságait. Ugyan így nem tisztázott, hogy a szikkadás utáni ezüst-nitrátos érzékenyítésen átesett lemezek miért veszítik rohamosan érzékenységüket a száradással párhuzamosan. A kollódium hasznos tulajdonsága a filmképzésen kívül, hogy a vizes oldatok számára átjárható marad, így az oldott vegyszerek el tudják végezni feladataikat. Kollódium-oldat felhasználásával készült a celluloid, ami a cellulóz-acetátot megelőzően a filmek hordozójául szolgált (nitrát-film) .

Mint kiderült, a kollódium vagy a celluloid kémiai szempontból nem stabil anyag, bomlásnak indul és bomlása során nitrózus gázok szabadulnak fel, ez végső soron a kép megsemmisüléséhez vezet. Mivel a folyamat függ a réteg vastagságától, a probléma elsősorban a cellulóz-nitrát hordozójú filmeknél lép fel, a kollódium-üveglemezeknél kevésbé. Megfelelő tárolási körülményekkel a pusztulás lassítható, de mai tudásunk szerint nem előzhető meg, vagy fordítható vissza. Az oldat gyúlékony, könnyen robban. A kollódiumgyapot súrlódásra, ütésre nagyon érzékeny, pillanatszerüen ég vagy robban, égésekor mérgező gázok keletkeznek (nitrózus gázok, ciánhidrogén) ezért kb. 35 % etanollal vagy vízzel nedvesítve kerül forgalomba. Maga az anyag nem mérgező. A kollódium-oldat készen megvásárolható.

Krómkénsav

Nem kémiai vegyület, hanem egy oldat neve: kálium-dikromát (K₂Cr₂O₇) tömény kénsavban (H₂SO₄) való telített oldata. Erélyes oxidálőszer, oxidáló hatásán alapszik tisztító tulajdonsága is. Laboratóriumi üvegedények, fotólemez készítésére használt üveglapok mosására, zsírtalanítására használják. Elkészítése: 2-3 g elporított kálium-dikromátot 100 ml tömény kénsavban oldjuk fel rázogatás közben. Ha az oldat erősen melegszik, hűteni kell!

Használata: 0,5-2 órán át max. 1 napig álljon benne az üveglap. Használat után az üvegedényeket bő vízzel, majd deszt.vízzel savmentesre kell mosni. Igen erős, a kénsavnál is erősebb maró és oxidáló tulajdonságú, szerves anyagokat elroncsolja. Súlyos felmaródásokat okoz, a benne levő króm-trioxid erősen mérgező. Ezért alkalmazása nagy elővigyázatosságot igényel, a gumikesztyű használata elengedhetetlen. Kész oldat formájában is forgalomba hozzák.

Krómtimsó

Egyéb elnevezés: kálium-króm-szulfát.

KCr(SO₄) *12H₂O, M: 499,42, vörös vagy zöld kristályos anyag op.: 89^oC, oldhatóság: vízben 24,39²⁵,  a meleg víz 50 g-ot old. Zselatin, vagy más fehérje jellegű anyagok cserzésére használják. Cserző hatása azon alapul, hogy a fehérjeszerkezetet a szomszédos kollagén molekulák karboxil-csoportjai és a több magvú króm-komplexsók között létrejövő koordinációs kötések térhálósítják. Ezek a kötések jól viselik el a hőt is. Az így megcserzett zselatin csak duzzad, de nem oldódik vízben. A cserzés végezhető külön fürdőben, vagy bármelyik kidolgozó oldatban (leggyakrabban a rögzítőben) . Egyéb cserző anyagok: pl. alumíniumtimsó.vagy szerves aldehidek (pl. formalin) (lásd még zselatin) .

A fehérjék cserzésén alapuló ezüst-halogenid nélküli fotográfiai eljárás pl. a pigmentnyomás. Ez az ún. fénycserzés: az emulzióba kálium-dikromátot kevernek (K₂Cr₂O₇) , ami fény hatására Cr(III)-sóvá alakul és helyileg megcserzi a fehérjét.

Tehát ott,ahol a fény érte az emulziót, a fehérje megcserződik, oldhatatlanná válik, a benne oldott festék alkotja a képet. A fényt nem kapott részeken az emulzió lemosható. Cserző hatásán alapul a krómtimsó mérgező tulajdonsága is.

Króm-trioxid

Egyéb elnevezés: krómsav, krómsav-anhidrid.

CrO₃, M: 100,00, sötétvörös, tűs kristályos anyag, nedvszívó. Oldhatóság: vízben 166¹⁵ , 206,7¹⁰⁰ , oldódik etanolban, dietil-éterben. Valódi savanhidrid. Sok vízben sárga krómsav (H₂Cr₄,) , kevés vízben sárgás-vörös, nagyobb krómatomszámú krómsavak (pl. H₂Cr₂O₇,)) képződése közben oldódik. Maguk a krómsavak csak vizes oldatban léteznek, sóik a kromá-tok, dikromátok. Krómkénsav készítésekor is keletkezik (lásd ott) . Rendkívül erős oxidálószer, etanollal vagy más szerves anyagokkal robbanásszerűen reagálhat. Szobahőmérsékleten tűzveszélyes. Erősen mérgező vegyület. Pora a szemet, a légzőszerveket és a bőrhámot erősen izgatja, súlyos felmaródásokat okoz. Belsőleg emésztési zavarokat, vesekárosodást és májkárosodást, görcsöket, bénulást idéz elő. 0.6 g anyag már halálos lehet. Gőzei is mérgezőek. A bőrre került anyagot bő vízzel le kell mosni, lenyelés esetén a sérülttel nyers tojással kevert tejet kell itatni.

Nátrium-klorid

Egyéb elnevezések: só, kősó, konyhasó.

NaCl, M: 58,45, színtelen, kristályos anyag. Oldhatóság: vízben 35,7⁰ , 36²⁰ , 39.12¹⁰⁰ , kissé oldódik etanolban. Az étkezési célokra forgalomba hozott asztali só fényképészeti célokra nem alkalmas, mert jódot is tartalmaz. A tömény nátrium-klorid ezüst halogenid oldó tulajdonságú, ezért a fotográfia kezdeti szakaszában fixírként is alkalmazták (pl. Talbot -talbotipia) . A nátrium-tioszulfát vagy a kálium-cianid erre sokkal alkalmasabb, ezért háttérbe is szorította. Olcsó, könnyen hozzáférhető, igen jól oldódik vízben, ezért leggyakrabban a klorid-ionnak az ezüst-klorid emulzióba való bevitelére alkalmazták (sópapír, aristo-papír, talbotipia stb.) . A napfénypapírok fontos alkotórésze. Az így kapott ezüst-kloridd azonban kevésbé fényérzékeny, mint az ezüst-bromid vagy-jodid.

Nátrium-tioszulfát

Egyéb elnevezés: fixírsó.

Na₂S₂O₃ M:158,13,Na₂S₂O_{3 *} 5H₂O, M: 248,20. Oldhatóság: vízben 79,40⁰., 291,l⁴⁵ , 301,5⁶⁰, etanolban nem oldódik. A vegyület öt kristályvizet tartalmazó módosulata színtelen, nagy oszlopos kristályokat alkot, a vízmentes módosulat szürke por. Oől oldódik vízben, az oldat eközben erősen lehűl. A vízmentes módosulat jobban oldódik és kevésbé hűti le az oldatot. Az angol nyelvű szakirodalomban gyakran hypo néven emlegetik, ami nem tévesztendő össze a magyar hipó-val (nátrium-hipoklorid-oldat, NaOCl) .Gyengén redukáló hatású.Ezüst-halogenid oldó tulajdonsága miatt fixír fürdőben és a Farmer-gyengítőben (lásd kálium-hexaciano-ferrát) alkalmazzák.

AgBr  +  (S₂O₃)^{2 -}  ------> Ag(S₂O₃) ^- +  Br  ^-

Ag(S₂O₃) ^- +  (S₂O₃)^{2 -}  ------> [Ag(S₂O₃)₂] ^3- 

Az ezüst-kloridot és bromidot jól oldja, a jodidot nehezen, jó fixáló reagens, csak a kálium-cianid jobb nála. Általában 20-40 %-os oldatát alkalmazzék a fotográfiában. Fixálás után a nátrium-tioszulfátot igen alaposan ki kell mosni az emulzióból, megfelelő teszteket írtak le a mosás hatékonyságának ellenőrzésére. Ugyanígy, alkalmas tesztekkel kimutathatók az emulzióban visszamaradt fixírnyomok, mind a mai, mind a régi fotográfiák esetén. Mivel a nátrium-tioszulfát édeskés ízű, a kép sarkának megnyalása egyszerű, de nem ajánlható módszer (kálium-cianid fixír) . Az emulzióban visszamaradt. fixír nyomok a képet alkotó ezüst oxidálódását és szulfidizálódását elősegítik, ez a kép fakulását és foltosodását eredményezi, csökkenti a fotográfia időtállóságát.

Nedvesítő szer

A kémiai szakirodalomban felületaktív anyagoknak vagy tenzideknek,bizonyos fajtáikat szappanoknak is nevezik. A fotográfiában a csepptelenítő elnevezést is használják rájuk. Olyan természetes vagy szintetikus anyagok, amelyek feloldva a víz vagy más folyadék felületi feszültségét csökkentik, úgy, hogy a folyadék behatol a szilárd.testek gyakran bonyolult szerkezetű felületébe és a levegőt kiűzve alaposan átitatja és átnedvesíti azokat. Általában nagy molekulatömegei vegyületek, melyek molekulája két fő részből áll: egy vízben jól oldódó (hidrofil) poláros, gyakran ionos részből és egy. vízben rosszul oldódó (hidrofób) appoláros részből. A molekula úgy "működik", hogy appoláros része az appoláros felülethez kötődik, míg poláros része a vizes oldatban van, a molekula tehát a két fázis határfelületén helyezkedik el, csökkentve a folyadék felületi feszültségét.

A fotográfiai felhasználás is a fentebb említett, szilárd felületet ned­vesítő hatáson alapul. A mai, korszerű színes kidolgozástechnika szinte mindegyik kidolgozóoldata tartalmaz tenzidet, ennek segítségével az ol­datok gyorsabban végigfutnak a fotográfiai anyagok felületén, egyenle­tesebben fejtik ki hatásukat és csökkentik a buborékképződés valószínű­ségét . Ezek a tulajdonságok számunkra is hasznosak lehetnek, pl.: a pa­pír sóoldattal történő átitatásánál (sópapír) , cianotipia emulzió textíliára való felvitelekor, de szinte mindegyik eljárás érzékenyítési lépésénél, amikor a hordozót úsztatni kell az ezüst-nitrát-oldat felü­letén, és a folyadék közé szorult buborékok igen károsak. Hasznosítják még csepptelenítőként is ezeket. Ebben az esetben a mosófolyadékhoz az adott szer hatására egyenletes réteget alkot a film, vagy fotópapír fe­lületén és onnan gyorsan lefutva rövidebb ideig tartó, egyenletesebb és cseppmentes száradást tesz lehetővé.

Oldatuk erősen habzik, a keletkező hab igen stabil, nehezen megszűntet­hető, ezért tartózkodjunk az erős rázástól vagy keveréstől. Hazánkban jelenleg (1987-es az írás) az ORWO által gyártott F-905 jelű (valószínűleg ionos tenzid) és a "Zoom Csepptelenítő", amit a Ferrokémia I.SZ. (nem ionos tenzid) gyárt.

Palládium-klorid

PdCl₂, M: 177,61  PdCl₂ * 2H₂O M: 213,65, barna, szétfolyó kristályok. Igen jól oldódik vízben. A palládium-klorid hajlamos a komplexképzésre. Az első világháború alatt, amikor a platina stratégiai fontos­ságú fémmé vált, a fotográfiában palládiummal kezdték el helyettesíte­ni a platinotipiában. Mivel a palládium-klorid is igen könnyen reduká­lódik fém-palládiummá, ezért alkalmas erre a célra. A keletkező képet ilyenkor az ezüst ill. platina helyett a fém palládium alkotja. Ez az eljárás szintén rendelkezik a platinotipia számos előnyös tulajdonságá­val, de a keletkezett kép nem olyan ellentálló, mint az előbbi
.

Platina(IV)-klorid

PtCl₄, M: 336,90, vörösbarna kristályos anyag, igen jól oldódik vízben, kissé oldódik etanolban, nem oldódik dietil-éterben. PtCl₄.* 5H₂O, M: 427,14, vörös kristályos anyag, igen jól oldódik vízben, oldódik etanolban, dietil-éterben. Két módosulata létezik. Komplexkép­zésre hajlamos vegyület. Redukálószerek hatására fém platina válik ki oldatából. Oldata savas kémhatású. A fotográfiában az ezüst helyettesí­tésére használták. A platinotipiában a platina-halogenid a fényérzékeny vegyület és a képet a fém platina alkotja. Az így kapott fotográfia egyéb előnyös tulajdonságai mellett (pl. nagy tónusterjedelem) a plati­na igen nagy kémiai ellenállósága miatt hosszabb élettartamú, ezért archiválás céljára is ajánlják. Időtállósága még az aranyszínezett ké­peknél is nagyobb. Drágasága jelentősen korlátozza használatát. Az I. világháborútól kezdve a palládium lépett a helyébe, de ez kevésbé időt­álló képet eredményez (lásd ott!)

Salétromsav

Enyéb elnevezés: választóvíz

HNO₃, M: 63,02. d: 1,2506⁰ g/ml színtelen, vagy sárgás színű, szúrós szagú folyadék. Igen erős sav és oxidáló szer. A tömény salétromsav 98%-os, füstölgő folyadék; a sav a levegő nedvességével alkot ködöt, ez okozza a füstszerű jelenséget. Fény hatására bomlik:

4HNO₃  ------> 4NO₂ + 2H₂O + O₂

A keletkező nitrózus gázok a savban elnyelődve barnára színezik azt. Sötét üvegben tartandó. Vízzel elegyedik. Az ezüstöt oldja, az aranyat és platinát nem (innen a választóvíz elnevezés) . A nitráló elegy alkotórésze (lásd. nitrocellulóz) . A szerves anyagokat roncsolja, a fehérjék­kel sárga szín megjelenése közben reagál (xantoprotein-reakció) . A bő­rön, nyálkahártyákon, szemen súlyos sérüléseket, felmaródásokat eredmé­nyez. A lenyelt sav roncsolja az emésztőszerveket. Gőzei belélegezve légcsőhurutot, tüdőgyulladást és a tüdőhólyagocskák roncsolódását okoz­zák. A belőle fejlődő nitrózus gázok (NO₂, NO) belélegezve igen mérgezőek, már kis mennyiségben is halálosak. A mélyebb légutakat, a tüdőt támadják meg. A sérültet friss levegőre kell vinni, a bőrre került sa­vat bő vizes mosással el kell távolítani. A szembe kerülés esetén bő vizes öblítést, azután 2 %-os bórax-oldatos, majd ismét vizes öblítést kell végezni. Mérgezés esetén a sérülttel tejet kell itatni.

Vas(III)-klorid 

Egyéb elnevezés: ferri-klorid.

FeCl₃, M: 162,21, feketésbarna, kristályos anyag. Oldhatóság: vízben 74,4⁰ , 91,8²⁰ , 535,7 ¹⁰⁰, igen jól oldódik etanolban, dietil-éterben. FeCl₃ * 6H₂O, M: 270,30, piszkossárga, szétfolyó anyag, op.: 35°C. Oldha­tóság: vízben 91,9²⁰ , meleg vízben végtelen, oldódik etanolban, dietil-éterben. Oldata vörösbarna vagy sárgásbarna, eresen savas kémhatású. Vízből kikristályosítva egész sor hidrátja állítható elő. Levegőn vizet szív magába és szétfolyik. Oxidálószer. Kismértékben fényérzékeny, szer­ves anyagok jelenlétében fény hatására redukálódik.

A fotográfiában ezüst-oldó fürdőkben, a színes kidolgozásban a halvá­nyító-rögzítőben alkalmazzák. Ez utóbbi fő komponense a vas-komplexon (etilén-diamin-tetraecetsav vas(III)-komplexe) , amit vas-kloridból ál­lítanak elő. Ebben a fürdőben a vas(III)-ionok a fém ezüstöt ezüst-ion­ná oxidálják,amit a nátrium-tioszulfát komplex formájában old az ezüst-halogenidekkel egyidőben:

  Ag+Na [Fe³⁺ EDTE] + 4Na₂S₂O₃ --> Na2[Fe³⁺ EDTE] + Na_{24 -1}[Ag(S₂O₃)₄]

Ez a fürdő tehát egyszerre oldja meg a halványítást és a fixálást. Hasz­nálják még fémek maratására, pl. réz esetén, de ez valójában nem egy sav-bázis, hanem egy redoxi-reakció.

Vas(II)-szulfát

FeSO₄ *  H₂O, M: 169,92, színtelen, kristályos,

FeSO₄ *  4H₂O, M: 223,96, zöld színű, kristályos,

FeSO₄ *  7H₂O, M: 278,01, barna színű kristályos anyag.

Oldékonyság: hideg vízben 15,65 g, 26,5²¹⁰ , 48,6 ⁵⁰. Három, különböző számú vízmolekulával kristályosodó változata fordul elő. Oldata zöldszínű. Mind a szilárd anyag, mind az oldat levegőn elbomlik, a vegyület a levegő hatására vas(III)-szulfáttá oxidálódik (Fe₂(SO₄)₃) . Redukáló tulajdonságú, fotográfiai alkalmazása is ezen alapszik: redukálószerként alkalmazták pl. a nedves-eljárás hívójában.

Viasz

A viasz összefoglaló név nem kémiai, inkább áruismereti fogalom, kémiai anyagok bonyolult keverékeit takarja. Általában a magasabb szénatomszámú zsírsavak magasabb szénatomszámú, egyértékű alkoholokkal képzett észtereit nevezik viaszoknak. Ezenkívül még egyéb alkotóelemeik is van­nak, pl. paraffin szénhidrogének. Más oldalról megközelítve a 20^oC-on gyúrható, szilárd, durva vagy finomkristályos, áttetsző vagy opak, 40^oC felett bomlás nélkül megolvadó anyagokat nevezik viaszoknak.

A viaszok eredetük szerint lehetnek természetes (növényi, állati vagy ásványi) eredetűek, kémiailag módosított vagy szintetikus anyagok. A méhviasz fő komponensei: palmitinsav-miricilészter, homológ zsírsavak (ún. cerotinsav) , nagy szénatomszámú olefinek és paraffinok. Fizikai tulajdonságai: d¹⁵: 0,961-0,968, op.: 67,2, fagyáspont: 60,5-62, n²⁵: 1,454-1,456. A fehér viasz (Cera Alba) sárga méhviaszból fehérítéssel előállított viasz. A talbotipiában használják a papírnegatív viaszolással történő átlátszóvá tételére. Ez az eljárás azonban a papír rostos szerkezetét nem tünteti el teljes mértékben. A viaszolást végezhetjük exponálás előtt, a papírnegatív előkészítésekor, vagy exponálás és ki­dolgozás után a kész negatívon.

Zselatin

Állati eredetű szerves anyag, bőrből, porcogókból, csontokból nyerik. Fő alkotórésze a kollagén nevű fehérje, ami természetes állapotban hosszú rostokban jelenik meg, amelyek 300 000 molekulatömegű tropokollagén egységekből kapcsolódnak össze. Jellemző módon nagy a glicin és prolin tartalma, valamint más fehérjékben elő nem forduló hidroxi-prolint és delta-hidroxi-lizint tartalmaz. Vízben duzzad, meleg vízben oldódik, lehűlve gélt képez. A főzéssel nyert anyag az enyv, ennek tisztább­félesége a zselatin.

A fotó zselatin gyengén sárga színű, pikkelyes vagy porszerű anyag. Gélje megszáradva fényes felületű hártyát képez. Fotográfiai felhaszná­lását fémsó tartalma károsan befolyásolja. Elsősorban az emulziók kötő­anyagaként hasznosítják, az ezüst-halogenid szemcséket rögzíti a hordo­zó felületére. Alkalmazása a száraz-lemez feltalálásával kezdődött, amely kiszorította a körülményesebb nedves eljárást, majd a tekercs-és kisfilmen át a legmodernebb színes anyagokig tart. Előnyös tulajdonsá­gai miatt a mai napig sem váltotta fel más anyag: a zselatin oldatba könnyen belekeverhetők a fényérzékeny szemcsék, a hordozóra öntve szi­lárd, rugalmas réteget alkot, a kidolgozás során az oldatokban megduz­zad, és átjárhatóvá válik a kidolgozó vegyszerek számára, amelyek így hozzá tudnak férni a fényérzékeny szemcsékhez, megszárítva ismét felveszi korábbi, filmszerű állapotát.

A nemeseljárásokban is hasznosítják (pl. pigmentnyomás) . Ezek az eljá­rások a zselatin cserzésén alapulnak. A cserző anyagok a hosszú, lineá­ris fehérjemolekulák között keresztkötéseket alakítanak ki, térhálósítják a gélt. Ezzel oldhatósága csökken, bizonyos mennyiségű keresztkötés esetén vízben oldhatatlanná válik, kevésbé is duzzad. Mivel a ré­teg mechanikai ellenállóképessége is megnövekszik, a hagyományos anya­gok kidolgozásának utolsó lépéseként is beiktatják (cserző-fixír, stabilizátor-oldat) (lásd még krómtimsó) . A száraznak tűnő zselatin réteg is tartalmaz bizonyos mennyiségű vizet. Ennek elvesztése, dehidratálódása törékennyé, repedezetté, pikkelyessé teszi az emulziót, ami lepattogzásához vezet. Időtállósága jó, de gondos tárolást igényel. Megtámad­hatja a zselatinmoly, magasabb hőmérséklet és páratartalom esetén gombásodik.

Ragasztó anyagként is alkalmazzák, pl. a kollódium réteg alá kenve az kevésbé válik le az üveglemezről. A papírok nedvszívóságát csökkenti, ezért bizonyos esetekben enyvvel vagy zselatin oldattal szokták bevonni az emulzió felvitele előtt, így az emulzió sem tud a papírba behatolni, a kép csak a felületen képződik. (Ez a kép denzitás értékét kedvezően befolyásolhatja.) Oldata is penészedik.

Néhány fontosabb szakkönyv a felhasznált irodalomból:

Dr. Lentz Nándor: Fotóvegyszer lexikon (Fotosorozat 13-14) Műszaki Könyvkiadó, 1957

Dr. Polster Alfréd - Polster Ákos: Fotólabor zsebkönyv Műszaki Könyvkiadó, 1979.

Szűcs Miklós: Fotóanyagok kidolgozása Műszaki Könyvkiadó, 1985.

Erdey László: Bevezetés a kémiai analízisbe Tankönyvkiadó, 1974.

Dr. Barcza Lajos: A minőségi kémiai analízis alapjai I.-II. Medicina könyvkiadó, 1976.

Lengyel Béla - Proszt János - Szarvas Pál: Általános és szervetlen kémia Tankönyvkiadó, 1971.

Bruckner Győző: Szerves kémia I.-VI. Tankönyvkiadó

Preisich Miklós: Vegyészek zsebkönyve Műszaki Könyvkiadó, 1963.

Dr. Ottó-Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon I-IV. Műszaki Könyvkiadó, 1984.

G. Hommel: Veszélyes anyagok I-II. Műszaki Könyvkiadó, 1977 .

G.D. Hodgman: Handbook of Chemistry and Physics Chemical Rubber Publishing Co., Cleveland,1949.