Kísérlet a Petőfi dagerrotip
szerzőjének megállapitására, dagerrotip lemezek adatainak
számitógépes értékelése segitségével
utolsó módosítás:
2023.09.28. 2020.10.05.
Helyzetmagyarázat
1989-ben egy kiállítás kapcsán, -- némileg kalandos körülmények
között -- módom nyílt a magyarországi közgyűjteményi
dagerrotipállomány egy részén megelőző állományvédelmének alapvető
műveleteit elvégezni (a védőcsomagolás légmentességének
helyreállítása, ill. ha nincs, készítése). E munka néhány
tapasztalatáról a Budapesti Könyv és Papírrestaurálási
Konferencián, 1990 szeptemberében egy előadásban számoltam be.
Bár a későbbiekben nem volt módom tovább haladni ezen az
úton a körülményeim alakulása folytán. (A társadalom kevéssé
díjazza a túl önálló kezdeményezéseket, főleg ha nincsenek
szinkronban az adott munkaterületen uralkodó érdekrendszerrel.)
Nem álltam meg azonban, hogy a birtokomba került értékes
adatbázist ne próbáljam feldolgozni mikor ennek technikai
feltételei megteremtődtek számomra. Kipróbálandó e lehetőséget --
egy a munka során felmerült gyanú valószínűségét vizsgáltam meg.
Feltűnt ugyanis, hogy két dagerrotip fényképezési módja és egész
jellege mennyire hasonló a Petőfi dagerrotipéhez -- melynek
szerzője körül megoldatlan viták dúlnak a kezdetektől. (E kísérlet
eredményét először 1996 januárjában a Magyar Nemzeti Múzeum
Országos Restaurátorkonfrenciáján publikáltam.)
Előrebocsátom nem vindikálom magamnak a jogot a kérdés eldöntésére
csak szeretném közreadni amit megtudtam. Azt hiszem ez lesz az
első ellenőrizhető, tárgyi tényeken alapuló adathalmaz
ezügyben.
Másik célom viszont ezzel az írással (ismét) felhívni a figyelmet
egy dagerrotiplemez adatgyűjtemény létrehozásának
szükségességére, hasznosságára (ezt mindkét említett előadásban is
megtettem, falrahányandó némi borsót).
De erről majd a végén.
Egy kis dagerrotipologia
Az eljárást az 1840-es évek elejétől az 1850-es évek elejéig
használták széles körben, vele egyidőben a (papír) negatív/pozitív
képet adó Talbotip
(Kalotip) eljárás volt használatban. A két eljárást az
1850-es években a kollódiumos
nedves negatív és albuminpapír
pozitívból álló módszer váltotta fel.
A dagerrotip lemezek általában egyik oldalon ezüstözött
és polírozott, fél milliméter körüli
vastagságú rézlemezek. Az ezüstözés legjobb technológiája e célra
a galvanizálás volt de (szabadalmi okokból) ilyen lemezeket csak
1851-től gyártottak e célra (amikorra a dagerrotip korszaknak már
vége kezdett lenni). Addig különféle bonyolult mechanikai
eljárásokkal készültek a lemezek ezüstbevonatai. Általában nagyobb
mennyiséget termelő manufakturákban készültek és készáruként
kerültek a felhasználókhoz, ellentétben a többi ekkor használatos
fényképészeti technika anyagaival, melyek a felvételező által
készítettek voltak. A lemezek különböző minőségben kerültek
forgalomba, ez főleg az ezüstréteg eltérő vastagságát jelenti. A
minőséget, készítési módot gyakran egyezményes ötvösjelek tudatják
a lemezen a leggyakoribb, ezüsttartalomra utaló minőségjelzés a
40-es és a 30-as volt. Ez azt jelenti, hogy a lemez teljes
tömegének 1/40 -ed vagy 1/30-ad része ezüst. 10-60 -ig terjedő
skáláról tudok de a széleskörű használat időszakában 20-40-ig
fordul elő. A jel francia eredetű lemezt valószínűsít, mivel csak
ott volt előírva a használata, de amerikai lemezeken is
előfordulhat, ahol (piaci nyomásra) némely gyártók szintén
használták.
(Jelentősége: A rontott lemezeket újrapolírozva, tisztítva
-- bizonyos feltételek esetén -- ismét
felhasználhatták és annál többször, minél vastagabb és jobb
minőségű volt az ezüstréteg. Egy jobb --galvanizált, jól
polírozott, stb.-- 40-es lemezt 2-3-szor lehetett
újrahasználni.)
minőségjel
30
minőségjel 40 M
Némelyik jel révén megtudható a készítés helye (néha pontos
címmel), technikája, a cég neve, sőt az az időszak is amikor a
lemez készülhetett. Bővebben a dagerrotip ötvösjelekről.
Ötvösjelek J.P. 40 és GAUDIN 30
Jellemző a lemez mérete is. Már a kezdetektől "szabványos"
méreteket használtak az alapméret, az úgynevezett egészlemez 6 x 8
párizsi hüvelyk volt (162 x 216 mm.). A gyakrabban használt
méreteket az egészlemezhez viszonyított méretükről nevezték el
pl.: negyedlemez, hatodlemez, nyolcadlemez.
A történet szempontjából a hatodlemez (és a nyolcadlemez) lesz az
érdekes, ez volt egyébként az egyik leggyakrabban használt méret.
E méreteknél kisebb eltérések természetesnek tekinthetők s sok az
utólag, más méretűre vágott lemez is. (Ez is fontos lesz!)
Az, hogy többféle oldalnagyság szerepel egy méretnél,
azért van mert e méretek különböző okokból kissé módosultak az
idők során. Különbségek adódhatnak abból is,
hogy az eredeti méretek párizsi hüvelykben értendők s a hüvelyk
koronként és országonként változó méretet jelentett. Így
előfordulhat más, pl.angol (inch), porosz (zoll), vagy bécsi
hüvelyk szerinti méret is.
Az egyes képeknél alkalmazott díszes védőcsomagolások
(továbbiakban installáció) stiláris elemei, szerkezete, anyagai,
stb. szintén jellemzőek az egyes időszakokra és tájegységekre
esetenként magára a készítőre. (Dagerotip installációkról bővebben itt.)
Itt majd az Osztrák-Magyar Monarchiában és környékén az 1840-es
években elterjedt változat lesz a lényeges.
A kezdetektől alkalmazott védőcsomagolás védte meg a lemezt a
levegőben lévő károsító anyagok hatásától, amelytől az
elszíneződik és a kép láthatatlanná válik. Bár ez a konzerválási
módszer már az 1840-ben megjelent, Zimmermann
Jakab
által fordított leírásban is benne volt de később sikerült
jól elfelejteni. A beoxidálódott képeket viszont lelkesen
tisztogatták ciánkáliumos metódussal, így ezt is. Ez a
legkárosítóbb mellékhatású tisztító eljárás amit egyébként vagy
100 éven keresztül sokan, sokszor alkalmaztak. Magyarországon
egész az 1960-as évekig. Valószínűleg ennek a két szerencsétlen
körülménynek (védőcsomagolás hiánya miatti oxidáció, majd emiatt
káliumcianidos tisztítás és aztán újra az egész) köszönhető a kép
jelenlegi rossz állapota is. (Escher Károly
írása a dagerrotip egyik, általa végzett tisztításáról.)
Egy jól karbantartott védőcsomagolás, és viszonylag jó tárolási
körülmények (általános esetben) akár máig megóvhatták volna jó
állapotban e fényképet.
Fig. 8. SEM micrographs
showing the comparative results of microstructural alteration of
shadow particle agglomerates due to cleaning. (a) is an
untreated sample, (b) is from the KCN treated sample, (c) is
from the thiourea treated sample and (d) is from the one-minute
sputter cleaned sample. The marker in all the micrographs
indicates 5 μm.
A pásztázó elektronmikroszkóppal készített képeken
egy teszt dagerrotip sötét képrésznek megfelelő mikrostruktúrája
látszik. Az a.) képen a kezeletlen, a b.) képen a
ciánkáliumos kezelés utáni , c.) képen a tiokarbamidos
kezelés utáni, a d.) képen a gáz
plazmás kezelés utáni állapot látható. A
léptéket mutató vonal 5 μm
hossznak felel meg.
Mint az említett űrlapból
is látható még sok egyéb technikai jellemző is felvehető de most
csak az adott esetben fontosakat említem. További információkat az
itt említett eljárásokról a kislexikonban lehet találni.
A történeti háttér röviden
(Strelisky kontra Egressy)
A vizsgálódás során a történettudományi adatok
vonatkozásában -- természetesen -- nem kívántam állást
foglalni. A már meglévő publikációk adataiból indultam ki
(már amelyikhez hozzájutottam). Ezek forráskritikai elemzésére sem
vállalkozom, ez a szakterület művelőinek dolga.
A Petőfi dagerrotip a szájhagyomány szerint Strelisky
Lipót fotográfus műve. Ezt már az 1963-ban megjelent Fotolexikon
(Akadémiai Kiadó, fotótörténeti szerkesztő: Király Zoltán) is --
több más forráshoz hasonlóan -- vitatja. Egressy Ákos
visszaemlékezése szerint apja, Egressy Gábor színész, aki
fotóamatőrködött többek között lefényképezte Petőfit is.
Strelisky Lipót a korai magyar fotográfia jelentős alakja
volt. Aranyművesből vált fényképésszé. A neki tulajdonítható,
általam ismert lemezeken ötvösjelet nem találtam elképzelhető,
hogy aranyműves szakemberként a saját maga által készített
lemezeket (is) használhatta.
A különféle források szerint szabadságharc alatt nemzetőr
volt és részben dagerrotip részben talbotip technikával
fényképezte annak nevezetes személyiségeit ezek a képek ma
ismeretlen helyen tartózkodnak, ha még megvannak egyáltalán. Az
önkényuralom éveiben a szabadságharc szereplőinek fototechnikai
eljárással (dagerrotípiával?) sokszorosított képeit terjesztette
ezért az Újépületben is raboskodott (bár Baji
Etelka,
Streliskyről szóló könyve szerint erről nincs adat a
korabeli bírósági forrásokban). E képei valószínűleg
sokszorosítógrafikai eljárással készült képzőművészeti ábrázolások
reprodukciói voltak (mint pl. az itt bemutatott).
Strelisky dagerrotip reprodukciója
Borsos József -August Pettenkoffen: Az első magyar
országgyűlés megnyitása (1848. julius 5. Pest.) c.
litográfiájáról
Hátlapja a szignóval : L. Strelisky
Daguerreotypeur Blühdornische Haus No 218 Göttergasse.
(A képre kattintva a szignó nagyobb méretben látható.)
Az egri Dobó István Múzeum
tulajdona
Hazai gyűjteményekben több, az előbb bemutatotthoz hasonló
technikájú, installációjú ám igen kisméretü (jól el lehetett
rejteni) dagerrotip reprodukció található a szabadságharc
nevezetes szereplőit ábrázoló, ismert sokszorosítógrafikai
alkotásokról. Természetesen, ahogy ez a dagerrotipjeink
többségénél lenni szokott -- s itt az ok is érthető --
szignálatlanul. Nagyon az az érzésem, hogy ezek is Streliskytől
származhatnak remélem majd bizonyítékot is találok (vagy valaki
más). Ez a most érintett téma szintén megérdemelne némi kutatást
és e képek újrafelfedezését a fotótörténet számára.
Kossuth Lajos, August
Prinzhoffer litográfiájáról ( a Magyar Nemzeti Múzeum
tulajdona) a képre kattintva nagyobb méretben látható.
Bem József, Tyroler József rézmetszetéről (a Magyar
Fotográfiai Múzeum tulajdona) a képre kattintva
nagyobb méretben látható.
Aulich Lajos, Krauser litográfiájáról (a Magyar Nemzeti Múzeum
tulajdona) a képre kattintva nagyobb méretben látható.
Batthyány Lajos, Barabás Miklós
litográfiájáról (a Magyar Nemzeti Múzeum
tulajdona)
Ezeken a képeken látható az is milyen egy jellegzetes és komplett,
az 1840-es évek második felében mifelénk használt dagerrotip
installáció.
Elképzelhető, hogy Strelisky, mint a szabadságharchoz kötődő sorsú
neves fotográfus mintegy "megkapta" a közhiedelemtől az ismert
Petőfi dagerrotip fényképezőjének címét. Azt persze nem zárhatjuk
ki, hogy ő (vagy bárki más) is készíthetett fényképet Petőfi
Sándorról, hiszen élete utolsó kb. 10 évében
akár(hány) dagerrotípia akár(hány) talbotípia is készülhetett
(volna) róla (elvben).
Valószínűleg 1843-44-es párizsi útja táján szerzett
dagerrotip felszerelést magának, talán az adta az inspirációt,
hogy látogatást tett egy Kunwald nevű magyar származású, jómódban
élő párizsi dagerrotipistánál aki fényképet is készített róla, így
azt is láthatta, hogyan készül a dagerrotípia. Fia, Egressy
Ákos emlékirataiban azt írja “Atyám művészi foglalkozásai
közé tartozott, a negyvenes években használt, daguerre au
type-féle fényképezés, melyhez gépet és lemezeket szerzett be
magának. Előbb családja tagjait majd legjobb ismerőseit, barátait
fényképezte le, nevezetesen: Petőfit, Tompát, Szentpétery
[Zsigmondo]t, Czakó [Zsigmondo]t, Diósy Mártont, akikkel családunk
mindennap együtt étkezett Szentpéterynél, kinek mindannyian
kosztosai voltunk. Atyám, a kedélyállapot különböző változatait
tanulmányozandó, magát is lefényképezte, többféle alakban, víg és
komoly arckifejezéssel, miket eztán színpadi működésében mintákul
használt.” (Egressy Ákos, Egressy Gábor, a budapesti Nemzeti
Színház első éveiben. 1837-1848., Uránia, 1906, 10. szám, október,
386.)
Petőfi Sándor életéből (1909) c. könyvében meg ezt írja: Atyám,
szabad óráiban, "Daguerrotip" képek készítésével foglalkozott,
melyeket azidőben hozott hazánkba a franczia feltaláló
élelmessége. Arczképei igen tiszták voltak; szebbek, mint a mai
fotográfiák; de múlékonyak. Pár év alatt a világosság teljesen
elhalványította, megsemmisítette az alakok körvonalait. Atyámnak —
magánhasználatra — saját gépezete volt, melylyel lefényképezte
családtagjait, ismerőseit, barátait, s a különféle kedélyállapot
változataiban önmagát, — nem hiúságból, hanem hogy — szükség
esetében — a külömböző pózokat mintául használhassa alakításaihoz.
Petőfit is rávette egyetlen egyszer a pózra; de többször nem állt
kötélnek. Teljességgel nem szerette magát képmásoltatni. „Utálom a
bálványt, a valónak hazug mását; aki szeret: megőriz lelki
szemeivel" — hangoztatta sokszor.
Anyjához írott 1869-es levelében gyermekkori képét emlegeti melyet
apja készített róla. (Talán az egyik, az alább látható ismeretlen
fiu képe ő lenne? )
A francia túrához való időbeli közelségére utal, hogy a
konzerválásnál e dagerrotipek háta mögül magyar-francia
szószedetet tartalmazó kéziratdarabok kerültek elő.
Íme a Petőfi dagerrotip a költő hóna alatt a -- sokak által
könyvvé eufemizált -- széktámlával. (Ez most fontos!!) A kép kissé
életlen. Felül a G.R.B. ötvösjel a bal felső sarokban
a 40-es minőségjel. Mérete hatodlemez de rövidebbik oldalából
levágtak...
40 és G.R.B. ötvösjelek a Petőfi dagerrotípia
felső részén
S lássuk a két Egressy önarckép lemezeit is. Hatodlemezek
de rövidebbik oldalukból levágtak, rajtuk G.R.B.
ötvösjel és 40-es minőségjelzés...
Feltűnő, hogy a fényképezés módja legalábbis hasonló, a képek
kissé életlenek, mindegyiknél a széktámla az ábrázolt oldalán van
mintegy azon támaszkodik. Ennek az lehet az oka, hogy
míg a dagerrotípia korszak fényképészei speciális (általában a
széktámlára szerelt) fejtámasztékba fogták a fényképezendő személy
fejét, hogy az éles kép érdekében, mozdulatlanul bírja ki a
hosszú expozíciót,
ilyen, inkább műteremben alkalmazott berendezéssel egy amatőr
általában nem rendelkezett (a külön, kisebb fejtámasztó állványok
később terjedtek el). Helyette alkalmazhatták ezt a műfogást, hogy
az ábrázoltat kellő mozdulatlanságú üléshez segítsék. Ha megnézzük
a korabeli hivatásos fényképészek munkáit ahol méltóságteljességre
törekvő pózban ülnek az ábrázoltak nemigen hihetjük, hogy ilyen
frivol módon viselkedett volna valaki egy műtermi képen. Az alábbi
összehasonlító ábra mutatja, hogy mennyire hasonló módon
viszonyulnak e képek szereplői a széktámlához.
Látható, hogy ezek a képek nem is nagyon élesek pl. a
már bemutatott Strelisky féle grafika
repróhoz képest.
Nézzük meg a kép élességét (de középtájt mivel
az ekkori objektívek még nem voltak igazán alkalmasak
reprodukálásra ahogy a széleken láthatjuk is).
Mint említettem a Petőfi kép lemezén (akár az Egressyken) a
francia eredetet jelentő 40-es minőségjel és
a G.R.B. ötvösjel látható. (Egressy talán Párizsból
hozta felszerelését.) Mindhárom hatodlemez és mindháromból a
rövidebbik oldalon (is?) levágtak valamennyit.
Táblázatkezelő program segítségével az összes meglévő dagerrotip
lemez adatomat csoportosítottam különféle hierarchiák szerint.
Már az első, a lemezméretet preferáló rendezés
meghozta az eredményt. A három lemez rekordjai egymás közelébe
kerültek. És még kettő amelyeknek sem a szerzőjét, sem az
ábrázoltját nem ismerem...
Mindkettőn a G.R.B. ötvösjel és méretük hatodlemez, aminek a
rövidebbik oldalából levágtak. A fekete nyíl a GRB ötvösjel helyét
mutatja.
Tessék nézni mit csinál az ábrázolt a kép baloldalán lévő kezével,
az előbbi háromhoz képest ezúttal a másik oldalon!
Furcsa módon még az installációk is hasonlóak az Egressy
portrékhoz: monarchiai és mindkét esetben az egyik kék a másik
piros. (A Petőfi dagerrotip eredeti installációja -- ha volt --
nem maradt fenn.)
Egy következő rendezésnek az
1. ötvösjel
2. hosszabbik oldal
3. rövidebbik oldal
hierarchia szerint az eredménye (az áttekinthetőség
kedvéért) egyszerűsített formában itt
látható:
mm
lemez
ötvösjel
installáció
tipusa
54x81 vagy
54x83
normál francia nyolcadlemez
mérete
58x76
női portré ..
G.R.B...0..
nincs
65x80
Egressy (55.967)
G.R.B. 40
monarchiai
68x80
Egressy (55.966)
G.R.B. 40
monarchiai
65x81
fiú (77. 98.)
G.R.B. ??
monarchiai
67x81
fiú (77. 97.)
G.R.B. 40
monarchiai
66x83
repro, (női portré
88.1101.)
KAWALKY LAJOS
G.R.B. Garantie
korai
67x84
Petőfi
G.R.B. 40
???
72x81 vagy
75x80 vagy
75x85
normál francia
hatodlemez mérete
A normál francia hatodlemez mérete 72-75 x 81-85 mm -- a három
ismert lemez (Petőfi és 2 Egressy portré) hosszabbik oldala 80-84
mm közötti meg is felel ennek. A rövidebbik oldal (amiből
levágtak) 65-68 mm közötti, míg a két -- a fiút ábrázoló --
lemez 81 mm magas és rövidebbik oldalukat 65-67 mm-esre
vágták.
Mindegyik lemez G.R.B.-s és egy kivételével a 40-es
minőségjel látható rajtuk (annál vélhetőleg levágták a
mindegyiknél a sarokban található jelzést). Amelyiknek megmaradt
az eredeti installációja az monarchiai típusú, és mind a
széktámlán nyugtatják a kezüket.
Több G.R.B.-s lemez a 96 rekord között nincs. Vagyis ha a méret,
ötvösjel és a fényképezés módja szerint válogatunk csak ez az öt
lemez marad: a Petőfi kép, a két Egressy önarckép és a két
ismeretlen fiúportré. A hatodik, egy jóval kisebb női portré és
nem támaszkodik a széktámlára se (bár ezt a
lemezt is valószínűleg hatodlemezből vághatták ki, az 58 mm-es
szélessége nagyobb az általam ismert nyolcadlemezek max.
szélességénél) . Eredeti installációja nem maradt fenn.
A hetedik, Kawalky féle lemez eltérő, "G.R.B. Garantie"
ötvösjelet visel és festményreprodukció.
Ez az 58x76 mm-es női portré (konzerválás előtti
állapotban) a jobb oldalon pedig a Kawalky Lajos által (a paszpartu
jobb alsó sarkában) szignált reprodukció 66x83 mm-es lemezen. De ez
amúgyis egy másik G.R.B.-s szériából való, mert a lemezen mégegy
ötvösjel, egy írottbetűs "garantie" felirat van. (mindkettő a Magyar
Nemzeti Múzeum tulajdona)
Felmerülhet a kérdés: miért vághatott le Egressy állandóan a lemez
rövidebbik oldalából?
Valószínűleg azért mert felszerelése vagy annak valamelyik eleme
csak nyolcadlemezes méretű lehetett, viszont hatodlemezeket vett
hozzá. E tévedés kezdő amatőrként, idegen nyelvű közegben és ha
figyelembe vesszük, hogy a két lemezméret hosszabbik oldala
azonos, különbség csak a rövidebbnél van nem elképzelhetetlen.
A hatodlemez (81x72
mm) és a nyolcadlemez (81x54 mm) kontúrjai
Ha pl. csak az érzékenyítő- vagy a higanyozódoboz volt kisebb nem
kellett egész nyolcadnyira visszanyírnia a lemezt (mint ahogy
mindet kissé nagyobbra is hagyta), némi műasztalosi beavatkozással
ennyire akár a kamera is átalakítható lehetett (de lehet, hogy a
"nyers" képmérete amúgy is ekkora volt).
Érzékenyítődobozok: A Daguerre
féle jód- és egy későbbi, jódbróm érzékenyítéshez használt.
Egyszerű kamera
1841-ből
Egyszerű korai higanyozóeszköz
Mindez persze lehet véletlen is, a kérdés 100%-os eldöntésére
egyelőre nincs mód, de aligha lehet megkerülni ezt az adatot a
továbbiakban. Persze minél több lemez adataiból álló adatbázissal
lehetne dogozni annál értékelhetőbb volna az eredmény is.
A fentiekből talán kitűnik milyen fontos lehetne tehát az adatok
gyűjtése az amúgy is kézbe kerülő darabok esetében valamilyen
interaktív formában. Ennek eszköze lehetne az Internet, kezdetként
beindítottam a honlapomon egy dagerrotip ötvösjel gyűjtő oldalt
-- ha lennének adatközlők.
Hát... ha ugye lennének...
Az írásban felhasznált történeti forrásadatok többek között
Kincses Károly, Kerényi Ferenc, Fejős Imre, Király Zoltán, Várkonyi
Nándor tollából és/vagy szóbeli közlése alapján, a
bemutatott dagerrotipek A Petőfi
Irodalmi , a miskolci
Hermann Ottó-, a Magyar
Nemzeti Múzeum a Magyar Fotográfiai- és az
egri Dobó István
Múzeum anyagából valók. Köszönet Ormos Józsefnek a
Strelisky kettős női portré fotójáért. Ezen a weblapon csak az
Interneten elérhető hivatkozások szerepelnek.
Keywords: Petőfi Sándor
dagerotípia dagerrotípia daguerreotype menü dagerotip dagerrotip
Strelisky Egressy Gábor Escher Károly ötvösjel fénykép
arcképe kép restaurálás konzerválás
Flesch
Bálint, ARCHALTFOTOKONZERV, 1990-2007.
