ARCHALTFOTOKONZERV

VISSZA A PETŐFI DAGERROTIP MENÜBE

Utolsó módosítás: 2023.10. 02.

Néhány szó Szalisznyó Lilla dolgozatához

A Petőfi -dagerrotípia és az Egressy család: a szakirodalmi hagyomány és a források,

http://www.irodalomismeret.hu/files/2018_4/szalisznyo_lilla.pdf

Háát hol is kezdjem… legszívesebben sehol se kezdeném, de azért nem volna jó szó nélkül hagyni. Főleg a fotó technika történeti ismeretek ilyen fokú hiánya közepette, ami a gyűjteményi közegben is előfordulgat (tisztelet a kivételnek). Előrebocsájtom, hogy Szalisznyó írása kapcsán több ponton is módosítottam a honlapomon lévő írásomat (http://archfoto.n1.hu/petdagel.html) a benne szereplő többnyire irodalomtörténeti forrásokból (felsorolás a honlap alján) származó adatoknál, megfogalmazásoknál. A technikatörténetiek maradtak.

Hogy rögtön a kényesebb részre térjek, kezdeném a szerző stratégiájával ami a „kabátlopási ügy” szisztéma mentén zajlik egy erős de nem túl tárgy- vagy szakszerű állítás és aztán egy kis tárgyszerűbb visszalépés de azért az előzmény is ott marad, hogy arra emlékezzenek. Az érvelést többnyire karaktergyilkosság igyekszik pótolni, ha nincs cáfolat az állításra legalább annak a hitelét kezdené ki aki állította.

60-61. oldal:

Annak az állításnak, hogy a Petőfi-dagerrotípiát Egressy Gábor készítette, Egressy Ákos emlékírásain kívül nincs más forrása. (...) Egressy Ákos nemcsak rosszul emlékező, többször is tévedő, hanem jellegzetesen konfabuláló szerzőnek bizonyult (különösen a Petőfivel kapcsolatos emlékeiben), amikor történeteit más forrásokkal, többek között a családi levelezés darabjaival szembesítettük. Óvatosságra int az is, hogy csak akkor hozakodik elő a dagerrotípia történetével, amikor már valószínűleg nincs rajta kívül élő ember, aki emlékezhetne a történtekre, vagy akárcsak arra, hogy Egressy Gábor barátait, ismerőseit fényképezte volna. Egyelőre még a családon belüli fotózásra is csak egyetlen adalék utal, Egressy Ákos 1869-es levele.⁹⁸ Nem segít a kérdések eldöntésében az sem, hogy amikor a színész az 1848–1849-es szabadságharc bukása után ki akarja költöztetni a családját Törökországba, és több levélben is részletesen ír arról, hogy mit vigyenek magukkal, illetve pénzteremtés céljából mit adjanak el, a felsorolásokban egyszer sem szerepel fényképezésre alkalmas felszerelés.

A fő cépont Egressy Ákos akiről megtudjuk, hogy írásaiban, amiben háromszor is említi apja dagerrotipizálását, egyes családi vonatkozásoknál pontatlan információkat közöl (erre források is vannak). Arra viszont nincsenek, hogy az összes adata pontatlan volna és arra se, hogy a dagerrotipizálásra vonatkozóak azok lennének, így ennek kb. semmilyen relevanciája sincs.
Megemlíti még, hogy E.Á. nem szólt hozzá egy vitához a dagerrotípia kapcsán, de elismeri, hogy a vita nem a kép szerzőjéről szólt. (Akkor meg miért is említi?) Azt is írja, hogy Egressy Ákos gondosan megvárta amíg már senki se él a kortársak közül mikor erről írt (1906, 1909) az emlékirataiban. Amúgy nyilván ha valaki 74 vagy 77 éves korában papírra veti az emlékeit néhány évvel a halála előtt annak az a fő szempontja, hogy már senki se éljen a kortársak közül, aki visszabeszélhetne, például Petőfi fénykép ügyben… Az viszont nagyon nem illik ebbe a képbe, hogy anyjának írt 1869-es levelére ez nem igaz, ráadásul ő aztán igazán tudhatta, hogy is volt…

47. oldal:

Egressy Ákos egy anyjához írt 1869-es levelében úgy emlékezett, hogy apja gyerekkorában lefényképezte: „Igen megörvendeztetett édes anyám a gyermekek arczképével, mondhatlan gyönyörüséget találok szemlélésükben; […] Bandi ugy tetszik nekem, hogy az én gyermekkori arczképemhez hasonlit, melyet még apám készitett volt”.³⁷

37. lábjegyzet
Egressy Ákos Szentpétery Zsuzsannának, Losonc, 1869. június 24., Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár (a továbbiakban: OSZK Kt.) Levelestár, Egressy Ákos Egressy Gábornéhoz (20 levél, 38 f.), 8. sz. levél.

Az, hogy 1848-49-ben 4-5 évvel később nem szerepelt ilyen felszerelés az eladandók listáján szintén nem bizonyít semmit, nem is biztos, hogy (épp) piacképes lett volna (lásd lentebb), ha egyáltalán megvolt még...

A karaktergyilkolást mi sem ússzuk meg 45-46. oldal:

A Petőfi Irodalmi Múzeumban 2018 januárjában elhangzó beszélgetésben viszont már Szentmártoni Szabó és Flesch Bálint is tényként kezeli, hogy Egressy Gábor volt a fényképész, sőt azt is, hogy párizsi útja során vásárolta a képrögzítésre alkalmas felszerelést. Szentmártoni Szabó:

Egressy Gábor [sic!] két helyütt is leírta azt, hogy az apja lefényképezte a baráti körét, sőt elmondta, hogy az apja mikor Párizsban járt, akkor beszerzett egy ilyen kamerát, és azt arra használta, hogy ő mint színész fényképezgette magát, tehát nyilván valakit meg kellett kérnie, különböző pózokba, hogy kívülről lássa, mint színész, hogy milyen mimikát produkál. És a barátait is próbálta lefényképezni, s ugye két adat is van, Egressy Gábor [sic!] először fölsorolja azoknak a barátoknak a nevét, akiket lefényképezett, és a második esetben pedig leírja, hogy Petőfi t nehezen tudta rávenni, de egyszer kötélnek állt.

Flesch Bálint:
Ugye Egressyről azt tudjuk, hogy Franciaországban vásárolta magának a fényképező gépet és annak összes tartozékait, tehát a lemez franciasága is már egy picit rá vallana, de ez persze még kevés a boldogsághoz, azonban a két Egressy-féle lemezben is ugyanez a GRB ötvösjel található, és ami még érdekesebb, hogy a dagerrotíp lemezek azok ilyen szabványméretben kerültek kiszerelésre. A Daguerre által kitalált méret volt az egész lemez, és ennek a különböző kisebb egész számú darabjai voltak a kisebb méretek, amiket a méretről neveztek el, tehát volt fél lemez, negyed lemez, harmad lemez, hatod lemez. A Petőfi-dagerrotípia az egy hatod lemez lenne, de nem szabályos hatod lemez, hanem levágtak a rövidebbik oldalából, és ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy az Egressy, mint amatőr, nem azt a méretű lemezt vette, amire a gépe alkalmas volt, hanem eggyel nagyobbat.

Jaj, egy élőbeszédes előadásunkban Szentmártoni Szabó Géza (nyelvbotlásképpen gondolom) kétszer is eltévesztette melyik Egressyről van szó, minő dráma, én meg a feltételezzük helyett tudjukat mondtam, és fényképezőgép vásárlást, eszköz szerzés helyett, szánom-bánom de ennek sincs relevanciája a feltételezésünk megalapozottságát illetően. Ami a tőlem idézett rész egyéb adatait illeti azokat továbbra is tartom és bizonyíthatóak.

7.sz. lábjegyzet:

Flesch szerint a fémképek sarkából azért vágtak le egy-egy darabot, mert a színész amatőr fotósként eltéveszthette a lemezméretet, a 40-es minőségjel, vagyis a rézlemez ezüsttartalmának feltüntetése pedig leginkább a franciáknál volt előírás. Flesch Bálint, Kísérlet a Petőfi dagerrotip szerzőjének megállapítására, dagerrotip lemezek adatainak számítógépes értékelése segítségével. Az írás elérhető: http://archfoto.tripod.com/ petdagel.html (Utolsó letöltés: 2018. 10. 11.) Flesch Bálint a Dagerotipek installációja és konzerválásuk egyes kérdései = A könyv- és papírrestaurálási konferencia előadásai Budapest 1990. szeptember 4–7., szerk. Kastaly Beatrix, Bp., Országos Széchényi Könyvtár, 1992, 280–293 című írásában még nem tesz említést arról, hogy a Petőfi -dagerrotípia készítője Egressy Gábor volt – ez L. Baji Etelkánál tévesen szerepel. Vö. L. Baji Etelka, Strelisky: Egy fényképészdinasztia száz éve, [Kecskemét], Magyar Fotográfi ai Múzeum, 2001, 17. (Az Egressy Gábort ábrázoló dagerrotípiákat a Hermann Ottó Múzeum őrzi.)

1. Nem a sarkából(?) hanem az oldalából ez elég világosan szerepel a hivatkozott szövegben.
2. Az idézett szövegemben szerepel az is, hogy először 1996 januárjában számoltam be egy restaurálási konferencián a Petőfi dagerrotippel kapcsolatos feltételezéseimről, ezt nem írja meg a szerző, viszont Baji Etelkának is szán egy oldalvágást, hogy rosszul tudja mikor.

59. oldal

„ Flesch Bálint ezt a történetet – nem tudni, milyen forrás alapján – erősen túlírva és kiszínezve adja vissza: „Visszaemlékezéseiben arról ír, hogy szerepeiben szerette volna rögzíteni magát – azért vett 1843–44-es párizsi útján dagerrotip felszerelést magának – és fényképezni tanult egy Kunwald nevű magyar származású párizsitól. Fia, Egressy Ákos emlékirataiban azt is említi, hogy apja színésztársát [sic!], Petőfi t is fényképezte”.⁹³ ”

és

93-as lábjegyzet:

93 Flesch, i. m. Kincses Károly továbbviszi Flesch állítását, amikor azt írja, hogy „Elképzelhető, hogy Egressy Párizsban »hazánkfi a Kunwald úrtól, ki napfestéssel foglalkozik« tanult fényképezni, mert már 1844-ben részletesen ír erről”. Vö. Kincses Károly, A színház a fénykép: A 200 éves magyar színjátszás és a 151 éves magyar fotográfi a közös történetéből, Bp., Magyar Színházi Intézet‒Országos Színháztörténeti Múzeum, 1990, 8. A hivatkozás elmarad az átvett és továbbírt („1844-ben részletesen ír erről”) állítás mögül. Egressy Gábor Párisnak magyarosító ereje van című cikke 1844-ben jelent meg a Honderüben (lásd 74. számú jegyzet), Kincses láthatóan ebből idéz kissé pontatlanul. Egressy cikkében pontosan az szerepel Kunwaldról, amit idézek a főszövegben, semmi több

A nevezett állítást én vettem át részben Kincsestől, mivel az ő cikke 1990-ben jelent meg és én 1996-ban publikáltam először (amint írtam is volt és a szerzőnek, valahogy nem sikerült észrevennie itt sem) ráadásul a honlapon lévő szövegem első változata a 2005. novemberi PIM-es előadás után került fel… Bár Kincses említi az írásában, hogy "Ami érdekes - de további kutatásokat igényel - Flesch Bálint megállapította, hogy a Petőfi dagerotipia, melyet a költő egyetlen hiteles arcmásának tartanak, ugyanolyan formai jegyekkel bír, mint az a két Egressy dagerotipia, melyet Miskolcon őriznek, a Herman Ottó Múzeumban. " Ez valószínűleg szóbeli közlés alapján történt és csak a technikatörténeti információt hordozza, írásos anyagom erről még nem volt.

Kincses 1990-es írásának vonatkozó részlete (link a forrásoknál):

"Egressy Ákostól tudjuk, hogy Párizsból hozott magának dagerotíp kamerát, hogy megörökítse önmagát különféle szerepeiben, illetve, hogy a felkészülésében segítse. Fényképezte ismerőseit, barátait, tudjuk, hogy megörökítette barátját, Petőfi Sándort is. Ami érdekes - de további kutatásokat igényel - Flesch Bálint megállapította, hogy a Petőfi dagerotipia, melyet a költő egyetlen hiteles arcmásának tartanak, ugyanolyan formai jegyekkel bír, mint az a két Egressy dagerotipia, melyet Miskolcon őriznek, a Herman Ottó Múzeumban.
Elképzelhető, hogy Egressy Párizsban „hazánkfia Kunwald úrtól, ki napfestés- sel foglalkozik" tanult fényképezni, mert már 1844-ben részletesen ír erről. Ugyancsak Egressytől származik az az 1839-es (ebben az évben tették közhírré a fényképezést!) idézet is, amelyben a dagerotipia szót már metaforaként használja. („. . . Shakespeare szelleme egy daguerrotyphez hasonlítható, melyen a természet nem utánoztatik, hanem ismétli magát. . .") "

Mint a szövegemben is jelzem ”A vizsgálódás során a történettudományi adatok vonatkozásában -- természetesen -- nem kívántam állást foglalni. A már meglévő publikációk adataiból indultam ki (már amelyikhez hozzájutottam). Ezek forráskritikai elemzésére sem vállalkozom, ez a szakterület művelőinek dolga.” Én elsősorban a technikatörténetieket vizsgálom. A színésztárs megnevezést úgy értettem, hogy Petőfi is színészkedett valamikor, de kihagytam. A részlet megfogalmazását a lapomon pontosítottam, már nem idézek az említett írásból. (Ja és elhiszem Egressy Ákosnak is amit az apja dagerrotípiázásról ír, amíg be nem bizonyítják az ellenkezőjét...) A magyaroszági dagerrotip állomány legtöbb darabjáról semmilyen információ sem maradt fenn, így a szerzők dolgában sem. Nem teljesen értem a motivációt, hogyha az Egressy dagokról 3 irásos forrás is van, ráadásul családtag és vélhető szemtanú részéről, aminek valóságtartalmának megkérdőjelezhetőségére nézve konkrét bizonyíték nem ismert, mi okozza ezt az ambíciót ezeknek a mindenáron való cáfolására...

A 60. oldalon írtak pedig még érdekesebbek:

„A dagerrotíp képek készítésére alkalmas kilencrészes felszerelést egy nagyméretű ládában szállították,⁹⁶ és nem volt olcsó. Egykorú források szerint amikor Daguerre beleegyezett a gyártásába és árulásába, 400 frankba (146 konvenciós forint 40 krajcárba) került maga a felszerelés, és ehhez hozzáadódott még a szükséges lemezek és kémiai anyagok ára.⁹⁷ Ez az ár idővel csökkent, de nem valószínű, hogy a szállítási költséggel együtt belefért volna Egressy Gábor krajcárokra kiszámított párizsi költségeibe. ”

Itt is ugye először egy bombasztikus adat, a világ első kereskedelembe került dagerrotipista felszerelésének ára, 1839-ből, magának Daguerre-nek logójával, egészlemezes méretben, és ez mint árinformáció egy 1843-44-es kereskedelmi helyzetre meglengetve. Utána a szokásos korrigáló megjegyzés, adat nélkül, de azért a helyzetre nem releváns infót otthagyta.

Kezdeném, hogy a szóban forgó Egressy-féle lemezek hatodlemezek de lehet, hogy az eszközei csak nyolcadlemezesek voltak, mivel kisebbre vágta e lemezeket, ehhez kisebb méretű kamera is elég lehetett volna. A Daguerre félét pedig ekkor már nemigen használták mivel a kis fényerejű objektívje (különösen a feltaláló eredeti eljárásával) több tíz perces expót igényelt és portrézásra ezért alkalmatlan volt.

1841 után a dagerrotipizálás tömegessé vált. A bromidos érzékenyítés és a fényerős Petzval objektív jóvoltából 1 perc alá került az expozíciós idő és beindult a portré nagyüzem, kialakult az ellátó infrastruktura is tömegesen gyártották a kamerákat, lemezeket és egyéb tartozékokat is jóval olcsóbban (például a Petzval lencse illegális másolatait is). Ha mondjuk valakinek párizsi dagerrotipista ismerőse volt pl. Kunwald, aki egyrészt nagylekűen támogatta (megvendégelte többször is pl.) másrészt nyilván ismerte a dörgést a piacon, még kedvezőbben is hozzájuthatott a felszereléshez, de tőle akár ajándékba is kaphatott valamit pl. a lemezeket. Levelében írja Egressy, hogy készült róla egy, a fényviszonyok elégtelensége folytán sikertelen dagerrotípia. Láthatta tehát, hogyan készül és milyen eszközökkel.

A felszerelés nagy része fából készült és akár házilagosan is elkészíthető volt, le is voltak rajzolva a darabjai pl. Daguerre leírásának Zimmermann-féle, 1840-ben kiadott magyar fordításában. (Vagy akár maga is lerajzolhatta volna Kunwaldnál, ahogy az ugyanezekben az években Párizsban járó Barabás Miklós is tette egy dagerrotipistánál, e korabeli rajzai és leírása máig megmaradtak). Talbot kísérleti kameráját például a falu ácsa készítette.

Két eleme volt a felszerelésnek aminek a házilagos előállítása nem volt lehetséges, a lemezek (de tudjuk :-) a szóban forgó darabok francia gyártmányúak) és a lencse. Utóbbira nézve egyrészt lásd a fentieket a megszerzés lehetőségeiről, másrészt például Robert Cornelius aki az első ismert önarcképet készítette 1839 őszén dagerrotípiára, egy színházi látcső kioperált okulárját használta objektívnek. Na például ez Egressynek se lehetett volna lehetetlen. Nem helyes, hogy több esetben is vásárlást írtam a tárgyszerűbb szerzés helyett, de végül is ez sem lehetetlen. Azt már talán mondanom se kell, hogy egy egyszerűbb hatod/nyolcadlemezes felszerelés kevésbé terjedelmes, a láda se kötelező hozzá, ha meg pl. csak a lemezt és a lencsét hozta volna Párizsból az meg egyáltalán nem az.

Elmondanám még, hogy mikor kevésbé hozzáértő valaki ír a fototechnikatörténetről, többnyire a saját kora fényképészeti paradigmáját vetíti vissza a múltba ahova az nem klappol általában. Ma főleg telefonnal fényképeznek az emberek, ami egy hi-tech gyári produktum, a sufniban fürésszel és kalapáccsal nem lehetne megcsinálni, de a dagerrotípia korszak eszközeinél ez nem így volt. Még a mai kortárs dagerrotipisták is (kellő kereskedelmi lehetőség híján például) maguk állítják elő a szükséges eszközeiket pl. a 4 fő magyarországi is. Az írásomban szerepelnek is egyszerű korai eszközök korabeli rajzai.

Az Egressy önarcképek már nem a Herman Ottó múzeumban vannak hanem visszakerültek az OSZK-ba ahol a hagyaték is van. Mindkettőben magyar-francia szószedet darabjait használták fel az installációban, a kézírás azonosítása még a jövő terve.

Ez áll az egyik hátulján, a dátum nyilván rossz, de kérdés ki írta rá, mikor, miért és a többi rész stimmel e. Mindenesetre mindkét képet önarcképként emlegetik a legtöbb hivatkozásban. Egressy Ákos is a Daguerre au type kifejezést használja az 1906-os írásában.

Források:

Daguerre képei' elkészítése' módjának leírása Német után közli Dr. Zimmermann Jakab Bécsben, 1840.
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/termesz/fizika/zimdag/

Robert Cornelius and the First Selfie
https://blogs.loc.gov/loc/2022/07/robert-cornelius-and-the-first-selfie/

Kincses Károly: A színház a fénykép. A 200 éves magyar színjátszás és a 151 éves magyar fotográfia közös történetéből (Budapest, 1990)
https://library.hungaricana.hu/hu/view/SZAK_SZIN_SK_1990_SzinhazEsFenykep/?pg=0&layout=s

Szegedy-Maszák Zsuzsanna, Barabás Miklós és a fényképészet, II.1. Barabás leírása a dagerrotípia-készítésről, 21.- , 2019
https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/handle/10831/50722/dissz_szegedymaszak_zsuzsanna_filozofiatud-min%20%281%29.pdf

Traité de photographie, derniers perfectionnements apportés au daguerréotype (4e édition), par N. P. Lerebours, 1843 (árak a végén 1/6 lemezhez is, mondjuk ez nem egy noname cég volt olcsóbb is...)
https://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k1313864/f2.item.r=Traité%20de%20photographie,%20derniers%20perfectionnements%20apportés%20au%20daguerréotype%20(4e%20édition),%20par%20N

Írások a Petőfi dagerrotípiáról és vélhető készítőjéről.
http://archfoto.n1.hu/petofi_dagerotip.html